Amikor valami 
egészen szépet 
szeretnék írni,
valami nagyon,
nagyon fontosat,
és nehezen érik
verssé a gondolat,
várok türelmesen
míg kinyílik az ég, 
és küld az Isten 
egy arany sugarat.

Bennem élsz   

Bennem élsz, mint tűz a fában,  
illat a virág magjában,  
esőcsepp szelíd esőben,      
csend a vihar közepében,  

cseppkövek a barlangmélyen,  
nap sugara hold fényében,
égi szín a földi szépben,
reménység a sötétségben.

Játszottam apámmal   

Hetente egyszer jött haza,
vidéken dolgozott apám,
nyakába emelt olyankor    
borostás csókjai után.

Futott velem a szobában,
kerültünk asztalt, székeket,
szárnyat formáltam kezemből,
repültem bútorok felett.

Kacagva néztem a mélybe  
imbolygó falak között,
pásztáztam rejtett csodákat   
sarokban a tükör mögött.

Színes dobozok integettek  
szekrényünk titkos tetején,
befőttesüveg őrködött  
mesés világuk peremén.

Csipkefelhőkről néztek rám 
porcelán babák, őzikék,
kicsi szobánkba költözött,
leszállt hozzánk a magas ég.

Az út végén

Ki utamra elindított      
a végén megkérdi talán,
hosszú utamon merre jártam;   
tettek helyébe mi várt rám? 

Kaptam-e jóért jót cserébe;
kísértek segítő angyalok;
bűnhődtem-e, ha hibáztam;
az lettem-e, aki vagyok?