Arasznyi novellák

A legnagyobb titok
Dogmatikavizsga után, amikor megkapta a jeles érdemjegyet, nagy boldogan kiperdült az ajtón. Alig tett néhány lépést a folyosón, rádöbbent, hogy bizony bent hagyta a táskáját.
Toporgott egy kissé az ajtó előtt, mert tudta, hogy a professzor előtt már ott ül a másik vizsgázó, de aztán mégiscsak rászánta magát: bekopogott és elnézést kért, hogy megzavarja a vizsgát, de bent felejtette a táskáját.
A professzor ekkor egy kérdést tett fel neki:
– Mi a Szentháromság titkánál is nagyobb titok?
Tanulták a dogmatikaórán, hogy a világon a legnagyobb titok a Szentháromság titka, de ez is megfejthető, megközelíthető. S ha a Szentháromság titka megoldható, akkor nincs más feleletlehetősége, így csak ennyit mondott:
– Nem tudom, professzor úr.
A professzor elmosolyodott:
– A legnagyobb titok, hogy mi van egy női táskában.
Kopogtatás
Bekopogott a tündöklő, ragyogó ajtón. Egy szeráf nyitotta ki. Hat szárnya volt: kettő az arcát takarta finoman, kettő a lábait, a másik kettővel pedig lebegett:
– Ide nem jöhetsz be! – s már csukta is be előtte a bejáratot.
Szomorúan továbbment. Egy másik ajtóra lett figyelmes. Ott is próbálkozott. Bekopogott. Egy aranyló kerub jött ki. Könyvet tartott a kezében.
– Nem, nem, ide nem jöhetsz!
Még bánatosabb lett. Egyre jobban fázott, éhes is volt, s félt kint, reszketett. Tett néhány lépést, és egy harmadik fényes ajtót pillantott meg. Azon szinte már dörömbölt. Egy angyal lépett ki:
– Nem engedhetlek be! – zárta be előtte az ajtót.
Most már futott a negyedikhez. Kopogtatott. Semmi válasz. Újra kopogtatott.
– Apa, apa! – rázta a kisfiú az apját. – Nem hallod?! Apa, ébredj! Valaki kopogtat az ajtón.
Az arkangyal
Az erdőben sétált, amikor szembejött vele egy arkangyal. A fején gyöngyökkel díszített diadém, tunikája aranyban tündöklött, gyönyörű hattyúszárnya volt. Kardot és mérleget tartott a kezében.
– Szent Mihály vagyok – mutatkozott be neki az angyal.
Meghajolt az angyalok fejedelme előtt.
– Te úgyis tudod a nevem – szólt szerényen.
– Igen, ismerlek – mondta szelíd mosollyal az arkangyal.
Most már félt, hogy valamit mégsem tett jól. Az arkangyal tudta ezt:
– A Városba megyek – húzta ki a kardját –, mivel a Gonosz uralja. Beteljesedik az Írás. Neked viszont nem kell félned. Te nem a testnek élsz.
Megnyugodott. Végre történik valami.