Isten hiányáról kiáltok, de
nem hallja senki – aki hallja,
félreérti, növekszik a kapzsiság,
a képmutatás, a természet
kifosztása, eleven testekben
holt lelkek bolyongnak.

Szelíd vadgesztenyelomb
kukucskál be a pécsi
zarándokház ablakán,
itt belülről felfénylő
szavak, imák fűzik egybe
a létezés tartószálait.

Hangtalan kiáltás rázta meg
az égbe kapaszkodó fák lombjait,
elnémultak a tarka madárkák,
megtört a fény, Jézus szögekkel
áttört teste a keresztre merevült.
Beteljesedett!

Ne hagyd,
hogy megtévesszenek:
a szeretet nem veszhet el,
általa lettél, az ő reménye szül
életre minden percben

táncba kezd az áhítat határán
ami belül volt kívülre vetül
s felragyog egy új színfoltként
a hajnalpírlepke szárnyain