A cím úgy hangzik, mintha egy utazási iroda szolgálatában állanék, amely éppen tavaszi programját állítja össze. De a szemem előtt lebegő húsvéti athéni utazás nem kétórás repülőút a felhők fölött, hanem csendes visszaszállás a múltba.

Kis hegyi iskolában történt, ahol hattól tizennégy éves korig az összes gyerek együtt ült a meglehetősen durván megmunkált fapadokban. Az osztályterem nagyon szűkösen volt ellátva műszaki eszközökkel, nem volt sem videó, sem írásvetítő, de a délelőtti napfényben irigylésre méltó kilátás nyílt az ablakból a messze távolba nyúló hegyekre.