Volt úgy, hogy úgy érezted magadra hagytak
s volt, hogy azt gondoltad terhükre vagy
volt, hogy görnyedten kerested a léptek
alatt elrejtett kincset, s volt, hogy szinte
járni sem tudtál csak vártál ég felé tekintve,
s egy hang súgta: mégis maradj.

Nem tudom meddig és nem tudom hova.
Otthonom Te vagy, én elmegyek oda,
hová majd Te hívsz, mert nincsen más ország.
Nem kell más haza. Te vagy a Jóság.

Felém jőve kérded:
Gyermekem mit ennél?
Nincsen szebb szó
a kegyelemnél.