Irodalom • Tönköl József • 2021.10.18
Lassan a vadludak
Mire vége az ősznek, olyan gyönyörűek vagytok,
mint az Isten mellünkön lüktető csillagai,
mint álmok legmélyén, akácfa csúcsán a hóbagoly.
mint az Isten mellünkön lüktető csillagai,
mint álmok legmélyén, akácfa csúcsán a hóbagoly.
Irodalom • Tönköl József • 2020.05.24
Ámen
de eljön-e majd a zöld partokkal, akácok árnyékával,
hogy újraálmodjam a hajnali havazást
hogy újraálmodjam a hajnali havazást
Irodalom • Tönköl József • 2019.02.24.
Fölfehérlő pásztorgémek
szállnak, távolodnak, csobogva merülnek a levegőbe,
ölelésre tárt szárnyuk után soha ki nem hűl a nagy ég
ölelésre tárt szárnyuk után soha ki nem hűl a nagy ég
Irodalom • Tönköl József • 2017.10.24.
Hajtanám azt a csordát
Mintha valaki a karámot szaggatná,
sáros tinókat terelne a föld alatt,
melynek szaga, mint a vadcsaláné.
sáros tinókat terelne a föld alatt,
melynek szaga, mint a vadcsaláné.
Irodalom • Tönköl József • 2017.03.20.
Egy kutya a városból
Álom. Azt nyomban el kell mesélni. Azt mindenki szereti. Mondta, előtte héten az egyik éjszaka igen megfélemedett. Fehér lovak futottak le a hegyről, hangos patkócsattogással a város, a fényes rengeteg felé, ahonnét a kutya elkeveredett.
Irodalom • Tönköl József • 2016.04.25.
Tönköl József versei
Mi kaptunk a fűszálakba, fiúk, kiknek kabátját körbeillatozza
az októbervégi hegy,
és sejtelmes lasponyabokor mutatja, hogy zajongva merre járunk,
milyen utcákon suhanunk hazáig
az októbervégi hegy,
és sejtelmes lasponyabokor mutatja, hogy zajongva merre járunk,
milyen utcákon suhanunk hazáig
