Úgy repülnek felettünk az évek, mint kis partifecskék,
És házunk előtt a padon, pletykálnak a nyári esték.
A lonc illatába belegabalyodik egy kis tűcsök,
Szerelemről dalol reggelig, érthetetlenül gügyög.
Hátha meghallja egy tücsöklány, és lángra gyúl a szíve,
Hisz ilyen szép dalra, Istennek is elered a könnye.

Sziklaóriás, gyűlölt földrengés sodort tovább,
vándorutad gyémántkendő, szaggatják a gyávák.
Ciánnal rajzolt határ mérgezi kutad vizét,
őrtornyokban riadók oltják a szíved tüzét.