Még most is, hétről hétre, napról napra, este nyolc körül az ajtóhoz oson, leül szorosan mögéje, szuszog és szaglászik az ajtó résein át. Ha léptek közelednek, vagy elhaladnak az ajtónk előtt, rohan csaholva oda. Köszön... Köszönt... Köszönne...