Tardona, ez a kis település a Bükk-hegység északi vonulatának erdőkkel körbeölelt völgyében található. Ide érkezett meg egy parasztszekéren 1849. augusztus 31-én, már a világosi fegyverletétel után Jókai Mór és felesége Laborfalvi Róza. Rákóczy János, Kossuth volt titkára kocsisnak öltözve hajtotta a szekeret.

Csak be kell hunynom a szemem, és annyi esztendő múltán is újra látom Nagyigmándi Paját a gyűrűn, ott, abban a régi református gimnáziumi tornateremben. – Paja, a Krisztus-keresztet! – szólt fel neki Berényi, a kövérkés, kopaszodó tornatanár, és Paja csak bólintott, aztán már csinálta is.

Már megint ott találkoznak a tér sarkában álló nagy kukánál. Akárcsak tegnap, vagy tegnapelőtt. Pedig nem beszélték meg, de úgy látszik, valahogy megegyezik az útvonaluk. Talán még azonos időben is kezdik, úgy hajnali öt körül. Most hat óra van.

Anániás már indult, de Jehudéja letérdelt elébe, és sírva kérlelte, hogy ne menjen.

Kőröshegyi Virág, amióta csak az eszét tudta, mindig Júliát szerette volna eljátszani, Shakespeare örökbecsű remekében. Nem véletlenül. Ezt a szerepet mintha csak neki írta volna hajdan a mester.