Irodalom • Bozók Ferenc • 2018.08.22
Bozók Ferenc versei
Matériámban élve nem vagyok szabad.
Szorong a test az űrbe rántva, és vacog,
s az énemről, miben nagyon magam vagyok,
sem én vagyok ki dönt, hogy itt meddig marad.
Szorong a test az űrbe rántva, és vacog,
s az énemről, miben nagyon magam vagyok,
sem én vagyok ki dönt, hogy itt meddig marad.