Irodalom • G. Tóth Károly • 2022.06.27
G. Tóth Károly versei
Az Isten biztosan mosolyog
Szabad idejében,
Már ha van kevéske szabad ideje,
Mert vigyáznia, felügyelnie kell
– Nincs kivétel! –
Mindig mindenkit és mindent.
Szabad idejében,
Már ha van kevéske szabad ideje,
Mert vigyáznia, felügyelnie kell
– Nincs kivétel! –
Mindig mindenkit és mindent.
Irodalom • G. Tóth Károly • 2021.05.12
Éppen úgy
meggyújtottam a mécsest, és
sokáig kerestem a helyet, ahova tehetném.
Először a szobám ablakába akartam tenni,
aztán egy más helyre, éppen szemközt ezzel.
Majd a diófa alatt lévő kis asztalkára,
ahol annyira szeretett üldögélni,
pohár bort inni, amíg lehetett.
sokáig kerestem a helyet, ahova tehetném.
Először a szobám ablakába akartam tenni,
aztán egy más helyre, éppen szemközt ezzel.
Majd a diófa alatt lévő kis asztalkára,
ahol annyira szeretett üldögélni,
pohár bort inni, amíg lehetett.
Irodalom • G. Tóth Károly • 2020.03.01
A világ egyetlen helye
Alig hihető, hogy ebben a kietlen pusztaságban, a száraz kövek, a vigasztalan homok, önnön árnyékának sivatag medrei fölött, a fulladásig kiszáradt hamuszín levegőben ez a bokor (?), cserje (?), fácska (?) kizöldüljön. És mégis – ember nem gondolná – zöldül és él.
Irodalom • G. Tóth Károly • 2019.03.11.
Az utolsó levél
Az öreg kutya a legjobban a terasz alatt szeretett pihenni. Pontosabban a terasz oldalán, a kis benyílónál, amit valaha fa tárolására használtak. Itt feküdt naphosszat, egy koszlott, bordó szőnyegen, a bordóvörösen pompázó muskátlik alatt.
