JEL újság

Senki és mindenki
LelkiségSimon István • 2024.01.30

Senki és mindenki

Tehát senki sem bújhat ki a teherhordozás alól, mindenki hordoz terheket és nemcsak a magáét, de másokét is.
Kevés is elég
LelkiségSimon István • 2023.12.22

Kevés is elég

Nekünk, embereknek a sok is kevés, míg az Istennek a kevés is elég. Karácsony éjszakáján elég volt neki egy egyszerű jegyespár, József és Mária, egy rongyos istállócska és egy kicsi gyermekecske, hogy eljöjjön közénk.
Veled vagyok...
LelkiségSimon István • 2023.11.29

Veled vagyok...

Egyedül nem megy, énekelték valamikor Sándor Pál filmjében, a Ripacsokban. Valóban, egyedül nem megy, vagy ha megy is, csak egy darabig, aztán megáll a verkli.
Anyám álmai
LelkiségSimon István • 2023.10.14

Anyám álmai

Régóta készülök, hogy a századik születésnapodon megköszöntselek. Mondhatnám, hogy Isten éltessen, de nem mondom, mert tudom, hogy úgyis ő éltet, vagyis hogy az ő élete meg a te életed most már egy.
Mustármagnyi hit
LelkiségSimon István • 2023.09.13

Mustármagnyi hit

Hinni csak a templomban kell – szokták mondani, mintha a hit csupán a szakrális világ privilégiuma lenne, pedig a szekuláris világban is szükségünk van rá.
Isten koszorúja
LelkiségSimon István • 2023.08.20

Isten koszorúja

Szent István király komolyan vette a felnőtt keresztségben kapott nevét és küldetését, istenadta koszorúként átölelte népét, nem hagyva, hogy „oldott kéveként széthulljon nemzetünk”.
Mennyei postások
LelkiségSimon István • 2023.07.31

Mennyei postások

Gyakran föltette magának a kérdést: kik ezek a láthatatlan lények, akik a Jákob létráján közlekedve egyszerre vannak távol és közel, akik Isten- és emberközelben vannak minden pillanatban. Az Isten napszámosai ők, olyanok, mint a serpák, alázatos teherhordók, akikről éppen azok feledkeznek meg, akiknek a terhét hordozzák, pedig ők azon fáradoznak, hogy nekünk jobb legyen az életünk, gondolta némi meghatottsággal.
Arcok és emberek
LelkiségSimon István • 2023.06.30

Arcok és emberek

Az arc a lélek tükre, legmélyebb élményeink és érzéseink hordozója, mely segít megkülönböztetni minket másoktól. Mert minden arc más, mégis van bennük közös vonás, vannak ismerős arcok melyeket jó látni, mert magukra ismerünk bennük.
Mint kallódó tárgyak
LelkiségSimon István • 2023.05.26

Mint kallódó tárgyak

Most a saját életére gondolt, hányszor volt ő is olyan, mint egy kallódó tárgy, hányszor nem találta a helyét, önmagát, az utat, amin járnia kellene, hányszor érezte elveszettnek magát. Voltak, akik elfelejtették, mintha meghalt volna, voltak, akik nem, leginkább az Isten angyalai. Ők emberek bőrébe bújva, mint hajdan Ábrahám titokzatos vendégei, meglátogatták, körülvették, segítették, nem hagyták elkallódni.
Ádám, hol vagy?
LelkiségSimon István • 2023.04.21

Ádám, hol vagy?

Olykor a fölnőttek is szeretnek „bújócskázni”, elrejtőzni, miként az első emberpár is elbújt az Úristen elől az Édenben. A rejtőzködés tudományát tökélyre vittük. Képesek vagyunk bármikor Isten és ember elől is elbújni, szavaink és gesztusaink mögé rejtőzve, álarcot viselve bújócskázni.
Boldogság, gyere haza
LelkiségSimon István • 2023.02.20

Boldogság, gyere haza

Oly sokszor hívjuk, várjuk, mégse találjuk, mígnem egyszer csak váratlanul beállít hozzánk. A boldogság olyan, mint egy ezüstösen csillogó pisztráng, ha megfogjuk, egy szempillantás alatt kicsúszik a kezünkből.
Keresztút
LelkiségSimon István • 2023.01.31

Keresztút

Van-e félelmesebb és fájdalmasabb metaforája az emberlétnek, mint Krisztus keresztje? Aligha, mivel a kereszt magába sűríti mindazt, ami a test és a lélek számára elviselhetetlen teher, kimondhatatlan kín és keserűség.

Keresés

Rovat szerint

Szerző szerint

Évszám szerint

Legfrissebb

Az élet csodálója

A születése és életben maradása csoda. Egy sparhelt melege adta a létbiztonságát. Eszterhai Katalin úgy mesél az életről, a jóról, az igazról, a szeretetről, hogy olvasói szíve-lelke megtelik életörömmel.

Jégvirágos lírai mezőkön

Amikor a lehullott hó megtapad a faágakon, amikor az ablakokon jégvirágok nyílnak, amikor gyermekek vidám seregének szánkói siklanak a domboldalakon, persze, felmelegítő nyári verseket illene olvasni, ám a költészet a tél szépségeit is a magyar és a világirodalomba rejtette. Fagyos téli napokon ezekből szemezgetek lelki-szellemi csemegéket, hogy kapaszkodókat nyújtsanak a zordon időjárási övezetben.

Kötelék

Ha ezt a szót hallom, elsőnek a pozitív jelentése ugrik be. Nem a gúzsba kötés, hanem az egyént mint önálló entitást megerősítő valami, ami a teljes egyéni szabadságot jórészt megtartva tesz védettebbé, sőt társsá, és éppen ezért egyben felelőssé is.
2016–2024 © jelujsag.hu • Minden jog fenntartva!