Elmúlt az év, mindent itt hagyott,
kevés jót és ezernyi kacatot;
téveteg eszmék törtek elő,
tűrte őket a közömbös idő.

Eljöttem otthonról, teltek az évtizedek,
házunk ködbe tűnt, lakóit várták egek,
karácsonykor én mégis hazamegyek,
a kapuban anyám vár, meglát és integet.

Ha én forrás lennék, azzal nem törődnék,
kristályos vizemből ki és mennyit innék,
gyűjteném cseppjeit égnek és a földnek,
csillapítnám szomját minden érkezőnek.

alkonyi órákra szép este száll
lassul az idő szinte megáll

szavakkal kérdezlek csókod felel
vállamon szenderegsz úgy alszol el