Jézus korában is voltak olyan emberek, amilyenek ma is vannak: „látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek.” Elvakítja őket saját fontosságuk, saját érdekük, saját személyük. Kettős világban élnek: önmaguk zárt világa az ellenséges külvilággal áll szemben.

Általunk is épül a közösség, mi is része vagyunk a szerkezetnek, amit Jézus Krisztus, mint élő kulcsszereplő tart össze.

Adventben az Urat várjuk. Ugyan advent a karácsonyra készülés időszaka, amit kisböjtnek is neveznek, mai igénk mégis az előttünk álló találkozásra készít fel.

Állhatatosnak lenni azt jelenti, hogy ellenállni tudni, nemet mondani tudni. Állhatatosság az, amikor az ember a saját vágyainak, kényelemszeretetének, hiúságának… tud ellenállni, és önmagának tud nemet mondani. Sose öncélú ellenállás, hanem hűség!

Áldás és átok jellemzően spirituális, vallási fogalmak. A túlvilág életet segítő vagy megrontó, szándékos vagy törvényszerű, de semmiképpen nem véletlenszerű befolyását jelentik.

Vannak elvont igazságok, amiket csak képekkel lehet megragadni. Képek és hasonlatok használatával válik a beszéd szemléletessé, a gondolat érthetővé, a beszélő érzése átérezhetővé. Vegyük a magvető példázatát olyan életképnek, amely az Isten Országának megértéséhez visz bennünket közelebb!

Isten jelen van életünkben. Gondunkat viseli. Családjához tartozunk. Ebben a családban a magunk helyén biztonságban vagyunk.

Mit értsünk szent papság, királyi papság, szent nemzet, választott nemzetség alatt? Fontos ezt tisztán látnunk, mert ez igénk szerint a hívő és hitetlen ember közötti különbség lényegét ragadja meg.

Hitünk esztelen hit. Ésszel nem felfogható, nem magyarázható. A világ komolytalannak tartja, és nem ismeri azt a „bolond bizalmat”, amit a Biblia hitnek nevez. Pedig egyedül az Isten kegyelmébe vetett „bolond bizalom” különböztet meg bennünket a világtól.

Virágvasárnap ujjongó örömünnep. Ujjongva örüljön Isten népe, a zsidóság, és ujjongva örül népének maga az Úr is. Ez a nap a „rég áhított beteljesülés” ünnepe.

A böjti időszakban Isten igéje figyelmünket a testi világról a mennyeire irányítja, amelyben nincs fájdalom, rabság és félelem, nincs betegség és idegen korlátozó hatalom, nincsenek elhallgatott önös érdekek és tehetetlen kiszolgáltatottság.

Nincs olyan fizetős kurzus, mentálhigiénés képzés vagy beavatás, ahol bölccsé teszik mások az embert. Mert a bölcsesség az Istennel való közösség, a bizodalmas hit velejárója – nem tanulható és megtanítható.