Pete Polgár Máté készülő regényébe akkor kapcsolódunk be, amikor Imre atya meglátogatja özvegy nővérét és unokahúgát.

A sínek hosszan haladtak, mint végtelen egyenesek. A tavasz borús, ködös kora délelőttöt hozott. A köd, mint valami gonosz marok, kezdte egyre sűrűbben szorítani a fákkal borított környéket. Az iskola tíz percre gyalog, míg a többiek az öltözőben, addig egy szőkésbarna hajú fiú a híd tövében összegubózva vacog.

A távolban feltűnik a megkülönböztető mellényt viselő polgárőr, aki illedelmesen leállítja a forgalmat. Kézmozdulatával türelmet kér. Egy nagy tömeg kel át előttük, megfontolt, méltóságteljesen lassú léptekkel.