Ismét sorsfordító időket élünk. Április 6-án országgyűlési választásokat tartanak hazánkban, „mehetünk” szavazni. Felmerül mindenekelőtt a kérdés, kell-e szavazni?
November a gyász, az elmúlás, a veszteségek hava, a köddé vált emlékek emlékezetének időszaka. Ilyenkor azzal szembesülünk, ami elől szüntelen menekülünk, a „volt, nincs” fájdalmas érzésével, hajdani kincseink elvesztésével.
Egy társadalomnak joga van tudni, hogyan működött az a rendszer, amely félelemből épített hatalmat. Nem az igazság megismerése ellen érvelek. A kérdés nem az, hogy megtudhatjuk-e az igazságot. Hanem az, hogy hogyan, milyen sorrendben, milyen körítéssel, és kinek a terhére.
Ordass Lajos evangélikus püspököt a naplóját közreadó kötethez írt tanulmányában Mirák Katalin „botlatókönek” nevezi, „akibe nemcsak saját egyházának tagjai, de a pártállami diktatúra vezetői és működtetői is rendre beleakadtak.”