Hallott róla, hogy meghalt, de csak évekkel később „találkozott vele” a Házsongárdi temetőben. Törleszkedő udvaroncait rég nem sarkallja már semmilyen személyes érdek, hogy néhanap kilátogassanak sírjához. A sírhant besüllyedt, gazos, elhagyott, gazdátlan. A szürke műkőfejfán az elhunyt neve és az évszámok alatt egy véset áll.

Későre járt. A naphosszi száguldozás után ugyancsak fáradt volt. Arra gondolt, hazamegy. Ám mielőtt elindult volna, a központból megcsörrent a szolgálati telefon.