A technikát felhasználó médiák a valóság helyére állnak úgy, hogy a megismerés lehetőségét torzítják. A rendszerbe beállva nehéz eldönteni: Mi a tárgy? Mi a tárgyról alkotott kép? Mi a média fénye és mi a rárakódás?

Bő két évtizeddel ezelőtt Stanislaw Lem lengyel íróban felmerült a kérdés: hogyan lehetne az információhoz jutást egyszerűbbé és olcsóbban hozzáférhetőbbé tenni. Egy olyan „proto-tablet”-et vizionált, amelyik minimálisra tudja redukálni az energiafelhasználást, a fény- és hangkibocsátást.