Abban az esztendőben 1957-et írtak. Kálmán és Rózsika már egészen biztosan tudták, hogy nekik nem lesz igazi nagy lakodalmuk, ahol az egész család összejön majd, meg a távolabbi rokonok, barátok, mert – ahogy Rózsika nagymamája mondogatta – nem olyan időket élünk.

Szilvia kilépett a kórház kapuján, és fázósan összehúzta magán vékony pulóverét. Jaj, de hideg lett – mormogta, és egy kis megtorpanás után elindult a néptelen utcán hazafelé. Közel lakott, ezért aztán annak ellenére gyalog járt, hogy a 12 órás műszak alatt épp eleget talpalt.