A Sile forrásvidékének erdeit és mocsarait lakó varázslatos lények közül senki sem akarta elhinni a történteket: még sosem láttak dühödten civakodó manókat. Ki ne tudná, hogy a piros sapkás apró népség nem híve az erőszaknak. Hosszú életük során bölcsen, udvariasan, kedves szavakkal és érzelmesen fejezik ki magukat.

Amikor már valóban nem volt mit tennie, kétségbeesésében Giuseppe sietősen rátért az első ösvényre, mely az útjába került a Ciano és Nervesa közti erdőben. Fejében kergették egymást a gondolatok, zsebei üresek voltak és lábai szinte maguktól vitték, szapora járással könnyítve fojtogató csüggedésén. Giuseppe favágó volt.