Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén arra emlékezünk, hogy Mária és József bemutatták Jézust a templomban. Ez az ünnep – amely egyben a szerzetesek világnapja is – különösen alkalmas arra, hogy a szerzetesi hivatás misztériumára tekintsünk.

Az év elején érdemes elgondolkodnunk, hogy mit jelent számunkra a remény, ami nem puszta optimizmus, nem csupán vágyakozás jobb körülményekre, hanem mélyebb, szilárdabb valóság: Isten ígéreteibe vetett bizalom.

Ismerjük a mondást: rend a lelke mindennek. Ilyenkor nagyböjt és tavasz táján minden rendes háztartásban megkezdődik a tavaszi nagytakarítás. Az interneten kezdtem böngészgetni a rendrakásról, és rögtön felbukkant a keresőben egy számomra ismeretlen, de nemzetközileg már elterjedt japán hölgy által kifejlesztett módszer.

Lemaradva a kor gyakorlatától, egészen idáig nem használtam GPS-t az autóvezetésnél. Az oka az volt, hogy sem okos telefonom nem volt, sem GPS az autóban, így térképpel, a rádió forgalomtájékoztatója alapján és a zsúfolt forgalommal küzdve vezettem az itt töltött több mint egy évtizedes missziós időszakom alatt a Los Angeles-i agglomeráció 27 különböző autópályáján.

„Az ősz haj a dicsőség koronája” – emlékeztet minket a Szentírás (Péld 16,31) az idős kor értékére. Egyre gyorsabbá váló világunkban sajnos az idősek a peremre szorulnak, pedig olyan kincseket hordoznak magukban, amelyeket csakis a korral járó tapasztalat és bölcsesség ad.

Egyik papismerősünk éppen ebédjét fogyasztotta egy étteremben, amikor hirtelen megállt mellette egy bőrdzsekis, motoros fiatalember, kezében a bukósisakjával, és látva a pap öltözékét, aki klerikusi gallért viselt, megkérdezte őt: „Ön ugye pap?”

Mit tennénk, ha tudnánk, hogy elérkezik a világ vége? Az utóbbi pár évtizedben, többször is „túléltük” a világvégét – valószínűleg előtte is, de manapság a „globális faluban” élve az egész világ tudja az adott napot. A legutóbbi világvége szeptember 23-ára lett beharangozva, egy numerológus híressé vagy éppen hírhedté vált teóriája szerint.

Minden ember hivatva van az Istennel való egységre, a szeretetre, és az örök életre. Keresztényként arra is, hogy életünkkel hirdessük Isten országát. Ezen belül kell megtalálni azt az életállapotbeli hivatást, amit Isten nekünk szánt.

A szeretet természete az, hogy adjon, hogy megossza önmagát azzal, akit szeret. A Szentháromság egy Isten tökéletes szeretetben él, amelyben a három isteni személy közötti szeretet adása és befogadása folyamatos és teljes – a szeretet soha nem szakad meg, nem gyengül, nem lesz hiányos vagy töredékes.

Nem egyszer tűnődtem a kérdésen, és biztos, hogy nem voltam egyedül vele, vajon mi lett volna az emberiség sorsa, ha a bűnbeesés után az első emberpár bocsánatot kér Istentől, ahelyett hogy elrejtőzik.

Az igaz keresőket Isten előkészítette és elvezette Betlehembe. Bár a próféták és a hithű zsidók nemzedékről nemzedékre hordozták, továbbadták és várták az isteni ígéretet és a reményt a Messiásról, biztos tudásuk nekik sem volt, hogy pontosan hol is Betlehemben, milyen körülmények között, kitől és mikor jön el a várva várt Megváltó.

Szent Bernát megjegyezte egyszer: „Nem könnyű alázatosnak maradni egy rejtett életben, de a tiszteletadás közepette annak maradni, igazán ritka és szép erény”. Nehéz elképzelnünk nagyobb dicséretet, mint Gábriel arkangyal üdvözletét Máriának.