Az emberfia – ha van annyi mersze, hogy pár pillanatra ki merjen lépni a számára oly jól kitalált mókuskerékből –, csak gondolkodik, mélázik, csodálkozik.

A papír, a számítógépes oldal fehérjét mindig kihívásnak érzem, mely felelősség is. Olyan, mintha megadatna az esély, hogy a jó ügyek érdekében indított csaták mezején én rendezhessem pacifista harcra képletes ólomkatonáim.

Pepe nem hibátlan valaki. Nekem ő az igazi király. Mint minden ember, aki elkötelezetten és lelkiismeretesen végzi munkáját, uralva szakterületét.

Ha ezt a szót hallom, elsőnek a pozitív jelentése ugrik be. Nem a gúzsba kötés, hanem az egyént mint önálló entitást megerősítő valami, ami a teljes egyéni szabadságot jórészt megtartva tesz védettebbé, sőt társsá, és éppen ezért egyben felelőssé is.

Művészetek, álmok, mesék nélkül elviselhetetlen volna a világunk. El sem merem képzelni e fantázia és humor nélküli miliőnket. Mindig jobb világról álmodom, igyekszem tenni érte.

Voltunk már kompország, legvidámabb barakk, Európa védőbástyája. Lesajnáltak, eladtak, lenéztek, megsemmisítettek volna, mi mégis maradtunk. Valamit tudunk, ha még nem is tudatosult ez bennünk, valamiért mindig megmaradtunk.

Az orosz-ukrán háborút még elbírta a lelkünk, pedig a szomszédunkban zajlik és magyarokat is érint. Az évezredes, mondhatni bibliai időben gyökerező izraeli–palesztin viszály durva fellángolása azonban már soknak bizonyult. Előhozta a mumust.

Szép névsor. Büszkék lehetünk mindannyiukra, mert együtt, közös erővel, közös célért, közös ellenség ellen harcoltak hősiesen. Példát mutattak emberségből és vitézségből. Meg abból, hogy minden nemzeti torzsalkodáson túl kell lépni és túl is lehet, ha szent cél vezérel minket.

Úgy ismerem magunkat, mint akik habitusokból adódóan nem hagyunk elpusztulni semmi szépet, létfontosságút, emberit, ha tudunk ellene tenni. S ha nem, akkor is megpróbáljuk. Mert zajláshoz szokott magyarok vagyunk.

A változó világban a legfőbb korparancsunk megmaradni magyarként és keresztényként – mondta minap Kövér László, az Országgyűlés elnöke.

Nyugat-Európa nemzeteinek nem kellett volna hagyni, hogy újvilági multik vegyék át a hatalmat országukban, és pénzeljék életerős férfiak migrációját. De hagyták, és még segítettek is saját kultúrájuk és vallásuk felszámolásában. Ne csodálkozzanak, ha az önként elkerült keresztény templomaik helyett mecsetbe kell majd menniük.

Emberek vagyunk. Tele hibákkal, gyarlósággal, mégis, világméretben kicsinyke, de nekünk óriási Földünkön a teremtés koronái. A legjobban sikerült alkotás, s mégis itt-ott bakikkal.