Apám 1944-ben − tartalékos hadnagyként − polgári szolgálatot teljesít Esztergomban. Azon a tavaszon, nyáron egyre több feladat hárul rá, egyre fáradtabban jár haza a hivatalából, egyre gondterheltebb arccal. Őt, aki 1938-ban bevonult a Felvidékre, aztán a Kárpátaljára, majd 1940-ben Erdélybe, nemigen tévesztik meg az afféle hadijelentések, hogy: sikeres ellenlökés és rugalmas elszakadás.

A téli szőlőhegyen sétálgattam vasárnap délután, valamikor régen, úgy negyven esztendeje. Akkor még kis nádkucsmás présházak guggoltak a hegyoldalban, még hírük, hamvuk sem volt a mai palotáknak.