Árny-örökség XI.
Vasi Ferenc Zoltán■2013.02.27.
Homloka gyémántjából
felszikrázik a túlvilág,
orra hegyén földereng a köd –
Megfagy az áll,
lefut a szó lánca,
görögnek az életsúlyok,
ujjakba görcsösül a rózsa –
Talppal az ég felé,
a test ladikján
visszaindul a lélek –
Félelemből szeretet,
szeretetből delejes
hold tükörterme,
kendőzetlenül oszló
pőre valóságtudat –
Tényleges –
Metafizikai.
Vasi Ferenc Zoltán
A rovat további írásai
A Hármashatár hídja
A Sile forrásvidékének erdeit és mocsarait lakó varázslatos lények közül senki sem akarta elhinni a történteket: még sosem láttak dühödten civakodó manókat. Ki ne tudná, hogy a piros sapkás apró népség nem híve az erőszaknak. Hosszú életük során bölcsen, udvariasan, kedves szavakkal és érzelmesen fejezik ki magukat.
Vasi Ferenc Zoltán versei
És akkor fiam szempilláira néztem,
s félteni kezdtem és szeretni:
egyetlen élhető kincsem –
és szeretnék meggyökerezni.
s félteni kezdtem és szeretni:
egyetlen élhető kincsem –
és szeretnék meggyökerezni.
