Van, aki a vonalak mögött világokat lát. És van, aki nemcsak látja, de meg is tudja ragadni őket – papíron, ceruzával, őszintén. K. Csákfalvi Kata autodidakta módon kezdett rajzolni 2006-ban. Előtte kirakatrendező–dekoratőrként tevékenykedett Egerben. Munkái mögött mély érzékenység, letisztult belső világ, hit és alázat húzódik. Portréiban ott lüktet az élet, a csend, a hit, a lélek mélye. Vele beszélgettünk művészetről, hitről, természetközelségről és arról, mi történik akkor, amikor egy ember nemcsak lát, hanem valóban figyel.

– Valóban az alkotás a lélek nyelve? Ha igen, erre mikor érzett rá?

– Hogy az alkotás a lélek nyelve, ez számomra természetes és vallom, hogy valóban az. Rengeteg jó és kevésbé jó átélt élethelyzet, élettapasztalat, megélt érzések, emberi kapcsolatok, sikerek, csalódások, kudarcok, amik alakítottak, olykor leckéztettek, irányt adtak és az ezekhez való viszonyulásom formáltak és vezettek a belső lényem finomításához. Érzékennyé váltam a világ finom és sokak által rejtett szépségeihez, ami felragyogtatta bennem a mindenben jelenlévő isteni csodát. Ehhez csak lélekben lehet kapcsolódni. És amikor ez a kapcsolódás megtörténik, bennem is megtörténik a csoda. Ilyenkor születik meg egy érzés, amit ki kell fejeznem, meg kell mutatnom, át kell adnom, hogy mások is részesei legyenek ennek a csodának. Ekkor kerül a papírra egy mosoly, egy könnycsepp, egy szélfútta hajkorona, egy vérpiros csókra vágyó ajak, egy karakteres férfi orr, egy öreg, ráncos kéz vagy egy pihe-puha gyermekarc. Emberi és állati portrékat rajzolok, mert ezeken keresztül tudom leginkább az érzéseket kifejezni. Ezek tükrözik legjobban a vidámságot, örömöt, bánatot, gyászt, reményt és megannyi érzést, ami bennünk, bennem él.

– Katablanka a művészneve, nekem a Casablanka film jut róla eszembe. Véletlen?

– Ezt a nevet a főnököm adta nekem, mikor kirakatrendező–dekoratőrként dolgoztam egy multi cégnél. Megszerettem és ezt választottam művésznevemnek. Nem tudom, hogy őt a filmcím inspirálta-e vagy sem, de mikor bemutatkoztunk egymásnak, azonnal így szólított. És ez rajtam is maradt.

– Egerben és környéken ismerik Önt és alkotásait. Annak, aki most olvas Önről először, mit árulna el magáról?

– Egerben élek. Rajzolni autodidakta módon kezdtem el 2006-ban, és a mai napig is tanulok. Kedvencem a szén, a színes pitt pasztellceruza és pasztellkréta. Két kiváló grafikus–festőművész kollégámnak hálás köszönet, akik nagy szeretettel tanítottak, lektoráltak, tanácsoltak, elindítottak az önkifejezés e csodálatos útján. Őszinteség és tiszta szándék vezeti a kezem, amikor a „lényeg” papírra kerül. Sok-sok munka, alkotás, tevékeny mindennapok, sok-sok év jó és kevésbé jó tapasztalata, megannyi élethelyzet, átélt érzés. Olyan talentumot kaptam, mellyel mások felé kifejezhetem érzéseimet, gondolataimat, üzeneteimet.

– Huszonegy éve annak, hogy alkotói pályája elindult. Ez egyik pillanatról a másikra jött?

– A rajzolás mindig is a kedvenc időtöltésem volt egészen kisgyermek koromtól. Emlékszem rá, mikor szüleimtől megkaptam az első színes ceruzáimat és egy csomag írólapot, nem mentem el velük sétálni, pedig az volt a legkedvesebb napi programunk, hanem a kispadomba ültem és rajzoltam, rajzoltam, miközben lázrózsák égtek az arcomon.
A kirakatrendező iskolai felvételi előkészítő rajzórái, majd a sikeres felvételi után az iskolai rajzórák is feledhetetlenek voltak számomra. Nagyon szerettem a szakmám, amíg szükség volt rá, nagy örömmel, kreativitással és szeretettel végeztem.
Eleinte ceruzával, majd szénnel, később pedig színes pasztellceruzával és -krétával készítettem a képeimet. Sokat próbálkoztam különböző technikákkal, hogy melyikkel tudnám kifejezni magam a legjobban, de a pasztell mellett döntöttem. Színeinek, struktúrájának finomsága az, amiért nagyon szeretem. Kezdetben virágokat, csendéleteket, természeti képeket rajzoltam, de nagyon vonzottak az emberi érzéseket visszatükröző alkotások, ezért kezdtem efelé fordulni. Majd – mivel nagyon szeretem az állatokat – állati portrékat is készítettem. Közben a méretek is egyre nőttek az A/4, A/3-astól egészen a 70x100 cm-ig. Sokat tanulmányoztam a rajzolás minden csínját-bínját, a legjobb ceruzákat, papírokat, krétákat, mindent, ami a rajzolással kapcsolatos, mire kifejlesztettem a mára kikristályosodott, rám jellemző megjelenítést. De ez nem jelenti azt, hogy nem fogok még változtatni, fejlődni, tanulni. Hiszen ebben sosem lehet leállni. Minden új kép egy új kihívás.

– Alkotásaiban hogyan jeleníti meg belső világát?

– Végtelen érzékeny lélek vagyok, talán a szitakötő szárnyának rendkívüli finomságához és sérülékenységéhez tudnám leginkább hasonlítani a belső világom. Igen érzékenyen reagálok a külső világ jó és rossz hatásaira, változásaira. Ez a fokozott érzékenység egyfelől jó, mert olyan dolgok érintenek meg, ami mellett mások elmennek (ez segít az alkotásban), másrészt nem jó, mert jobban megviselnek, mint azokat, akik ezeket nem is érzékelik. Fogékony vagyok a szépségre, a jóságra, az önzetlen segítségre, a jó szóra, a mosolyra, a szeretetre és a csodálatos Isten alkotta természetre, annak minden szépségével. Nagyon bánt, amikor látom, hogy mindezt szántszándékkal tönkretesszük, önös érdektől vezérelve, a pénz hatalmával. Írtam is egy verset ehhez a témához kapcsolódva:

ÉREZTED…?

A madarak fészkének puha melegét,
Az odúk mélyének biztonságos csendjét,
Az erdő fáinak susogó neszét,
A vadállatok boldog, erdei életét,
A tisztavizű patak csobogó zenéjét,
A napsugárnak éltető melegét,
A szivárvány színeinek gyönyörűségét,
A tiszta ivóvíz selymes, finom ízét,
A mező zöldjét, az ég kékjét,
A napsütötte földek bőséges termését.
A VILÁG MŰKÖDÉSÉNEK TÖKÉLETES RENDJÉT?

ÉRZED?...

A levert fészkek madarainak fájdalmát,
Az üres odúk rideg-hideg kongását,
Az erdő sikolyát, a láncfűrész hangját,
A kiszáradt patakok néma sóhajtását,
A lelőtt vadak vonagló tusáját,
A napsugár káros, égető hatását,
A tomboló viharok szörnyű pusztítását,
Repülők százainak eget szántó csíkját,
Az ivóvíz büdös kortyolását,
Az égő mező füstjének fojtogató szagát,
A parlagon maradt föld fájó sóvárgását.
A VILÁG MŰKÖDÉSÉNEK TELJES FELBOMLÁSÁT!

ÉREZD…!

A teremtő nekünk mindent megteremtett,
Ami csak az élhető életünkhöz kellett,
Szörnyű önzésünk telhetetlenné tett,
A Föld miattunk élhetetlenné lett!
ÉREZD, HOGY A VILÁG VÁLTOZÁSRA ÉRETT!

– Van olyan alkotása, amelyet személyes vagy sorsfordító élmény ihletett?

– Az első portré-próbálkozásom a nagybátyám arcképe volt, egy nagyon bizarr és érdekes fény-árnyék fotója alapján. Ez a fotó nagyon megihletett, mert a háttérben a falra vetült árnyék az elmúlást vetítette előre, ami sajnos nem sokkal a fotó készítése után be is következett. Ez a megrázó élmény ma is bennem él, és ez a kép róla, melyet halottak napja éjszakáján készítettem, a legkedvesebb képem.

– Ekkor született meg az alkotó Katablanka?

– Igen, egymás után készítettem a képeket, akkor még kisebb méretben és szénnel. Nagyon szerettem ezt a technikát, a tónusozással mindent ki tudtam fejezni. Az első kiállításom egy Egerben rendezett autodidakta tárlat volt, ahol nagy sikert és elismerést kaptam. Azóta is rendszeres kiállítója vagyok. Akkoriban született meg az azóta rám jellemző képaláírás, amit előszeretettel alkalmazok. Itt meg kell említenem, hogy mikor azon gondolkodtam, milyen címmel lássam el a képeimet, megszólalt egy hang bennem: ima. Mivel egy imaközösségbe jártam, elvittem az összes képem és közösen a Bibliából kiválasztottuk hozzájuk legjobban illeszkedő igéket. Ezek erősítették a portrék mondanivalóját, az ábrázolt érzéseket. Ennek a sorozatnak az Üzenetek címet adtam, mert szerettem volna a látogatókat közelebb vinni a Teremtőhöz, a bennünk lakozó lélekhez finoman – üzeneteim által.

– Mit jelent Önnek az ima?

– Az ima igen fontos, talán a legfontosabb az életemben. Átszövi a mindennapjaimat. Hívő család lévén, közösen imádkoztunk, jártunk misére, tartottuk az ünnepeket. Ebben nőttem fel és ezt gyakorlom a mai napig. Kis csoportos Biblia-közösségekbe, lelki gyakorlatokra, szemináriumokra járva sajátítottam el a kötetlen, személyes imák csodáját. Az ima által beszélgethetünk Istennel, kérhetünk és kaphatunk meg dolgokat és adhatunk hálát mindenért. A benső világunkban találkozhatunk a Szentlélekkel, hallhatjuk szavát, csak rá kell hangolódnunk. Ha imádkozva éljük az életünket, minden pehelykönnyűvé és magától értetődővé válik. És ez maga a csoda, amivel Isten megajándékozott minket.

– Sokat mondó címeket ad önálló kiállításainak: Találkozások, Az élet él és élni akar, Ízek–élmények–képek, Add tovább.

– A felsorolt kiállítások mind tematikus tárlatok voltak, egy-egy témára koncentráltan. Hozzájuk illő műsorral, melyet én rendeztem, s melyben voltak versek, novellarészletek, zeneművek, énekszólók és táncos produkciók színészek, írók, táncosok, zenészek önzetlen, segítő szándékú fellépésével. Az első önálló tárlatom az Agria Park Galériában került megrendezésre, rendkívül nagy örömömre. Azóta is tagja vagyok a Teleki Klári művészetpártoló által vezetett alkotó közösségnek. Sajnos elég kevés a lehetőség Egerben művészeti alkotások bemutatására, ezért a közösség tagjaiként nagyon hálásak vagyunk, hogy az Agria Park igazgatója helyet ad nekünk, és támogatja a művészetet. Ezenkívül volt alkalmam szabadtéri és vidéki rendezvényeken és Miskolcon is bemutatkozni. Készítettek velem riportot a helyi rádióban, tévében, a Szent István Rádióban, a Heol is készített képes riportot, sőt, az M1 is hírt adott az állatok világnapjára rendezett nagyszabású programról.

– Az állatok nagyon közel állnak a szívéhez?

– Mivel nagyon szeretem a természetet és az állatokat, magam is önkénteskedtem menhelyen, ahol sajnos megtapasztaltam az emberek gonoszságát, amit elkövetnek a kiszolgáltatott állatokkal szemben, legyen az haszonállat, háziállat, vadállat. Ezért született meg az állatok világnapjára készült kiállításom Az élet él és élni akar címmel, melyen igyekeztem demonstrálni az állatportréimmal, a hozzá kapcsolódó versekkel, műsorral és egy gyermekprogrammal, hogy óvjuk, védjük őket, és bánjunk velük szükségleteiknek megfelelő módon. Nekem is van egy csodálatos kutyám, egy golden retriever. Családtagként szeretem.

– Honlapján olvastam:„…olyan talentumot kaptam, mellyel mások felé kifejezhetem érzéseimet, gondolataimat, üzeneteimet.” Hogyan fogadja a közönsége?

– Nagyon sok visszajelzést kapok a kedves látogatóktól, e-mailben, telefonon, facebookon, a vendégkönyvben, amelyben leírják, miben érintették meg őket a képek, hogy hatottak rájuk. Rokon érzéseket vélnek felfedezni magukban a képeim megtekintése közben, és ezeket pozitívan fogadják. Igyekszem a rohanó világ zűrzavarában, negatív hatásaiban, stresszes élethelyzeteiben megfáradt emberek lelkét kicsit a nyugalom, a béke, a harmónia és a szeretet felé terelni. Hogy figyeljenek oda egy apró részletre, egy csillogó tekintetre, egy mosolyra, egy kedves gesztusra, egy jó szóra, álljanak meg a rohanásban egy percre, adják át magukat a jó érzéseknek, és feltöltődve menjenek tovább. De hogy erre képes lettem, nagyon sok megpróbáltatás, lemondás, csalódás, gyász, és sok öröm, átélt csodák is kellettek, melyek által váltam azzá, aki ma vagyok. Ezek mind formáltak, alakítottak, vezettek. Lehet, hogy az adott pillanatban az ember nem örül nekik, sőt még ágál is ellenük, de idő távlatában visszatekintve belátom, szükségszerű volt. Ez a rengeteg tapasztalás és önmagunk megismerése időbe telik, sok-sok év kell hozzá, hogy kikristályosodjon egy jellemvonás, egy másfajta hozzáállás a világhoz, a körülményekhez

– Mi tartja fiatalon?

– Érdeklődés, tanulás, fogékonyság a jóra-szépre, a változáshoz való rugalmas alkalmazkodás és a természet szeretete. Békességben önmagammal, embertársaimmal és Istennel. Ezek tartanak fiatalon a meglehetősen előrehaladott korom ellenére. Igyekszem a lelkem és a testem fiatalságát megőrizni, amíg tudom és amíg fentről kapok hozzá erőt és segítséget. Kell legyen egy cél, mindennap egy közelebbi és egy kicsit távolabbi. Egy terv, amit ma elvégzek, és ha este átgondolom a napom, örömmel fekszem le, mert meg tudtam csinálni. És olyasmit kipróbálni, amit eddig nem csináltam: beiratkozni egy kurzusra, új szokásokat kialakítani, az otthont és a kertet frissíteni, alakítani, közösségeket létrehozni, vagy csatlakozni hozzájuk tevékenyen. Megtanulni valamit, amit eddig nem tudtam, ezeket elkezdeni sohasem késő. Még van egy két dolog a bakancslistán.

– Hogyan és mivel tartja fitten a lelkét?

– Nekem „lelki wellness”, ha leülök és elkezdek rajzolni. Magával ragad a kép hangulata, az apró részletek megelevenednek, kirajzolódik a karakter, mindennek meglesz a helye. A szempilláknak, a fényeknek, a száj szögletében a mosolynak, a hajszálaknak. Közben szép dallamok szólnak, szinte repül az idő egy másik dimenzióban. És megszületik a csoda. Ez nagyon jó érzés. Ez magányos elfoglaltság, de aztán kitárom az ajtót, berendezem a kiállítást, és sok ember gyönyörűségére megmutatom, mit alkottam. Ez is csodás érzés.

– Mire készül a nyáron?

– A nyári programom közül a legkedvesebb a Találkozás Jézussal tábor lesz Balatonlellén. Ez egy felekezetközi, bibliai alapokon nyugvó, tematikus tábor. Teljes, vegetáriánus ellátással, kirándulásokkal, napozással, fürdéssel, dicsőítő zenei koncertekkel, tematikus előadásokkal. Egy hét csak Jézussal.
Ezenkívül a nyári hónapok is munkával telnek, hiszen októberben ismét lesz egy önálló kiállításom, amire 18 új képet szeretnék készíteni. Hogy mi lesz, az legyen meglepetés! Szeretettel invitálok mindenkit, aki teheti, tekintse meg Egerben az Agria Parkban. A pontos dátumot és időt majd az fb-re felteszem. Az említett tematikus kiállításaim teljes anyagát és további képeimet a katablanka.hu honlapomon tekinthetik meg, melyet szeretettel ajánlok minden kedves érdeklődőnek, olvasónak!