Az elhurcolt szerzetesekre emlékeztek Miskolcon

A szétszóratás emléknapján koszorúztak Miskolcon, a minorita rendház falán elhelyezett emléktáblánál június 17-én, emlékezve arra, hogy 65 évvel ezelőtt, ezen a napon hurcolták el az ávósok a minorita szerzeteseket.

     Név szerint P. Péchy Alán tartományfőnököt, P. Beck Pál hittanárt, P. Szendrey Bonaventúra házfőnököt, Moksó Gilbert teológus növendéket, Mézinger Ferenc novíciust, Polonkai Arnold novíciust, fr. Grohmann János orgonistát, fr. Nagy Sándor sekrestyést, fr. Krizsán Sándort és Szabó József diákot. Már tizenegyedik éve, hogy a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége miskolci csoportja megrendezi ezt az ünnepséget. Most Alakszainé dr. Oláh Annamária, a csoport elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Köszöntötte dr. Seregély István ny. egri érseket, aki a templom mellett álló – akkor még Fráter György – gimnáziumban érettségizett 1949-ben, most pedig gyémántmisés.

     – A megszentelt élet évében szomorú emlékezést tartunk a szerzetesek 65 évvel ezelőtti elhurcolásának évfordulóján – mondta az érsek. – A minoritáknak a mennybe fölvett Boldogasszony tiszteletére épült templománál emlékezünk és imádkozunk. 1950-ben, mivel apámat elbocsátották munkahelyéről, egy éven át segédmunkásként, majd normásként „építettem a szocializmust”. Június 17-én ért váratlanul a hír bennünket, hogy a minoritákat éjjel elszállították. Arról semmit sem tudtunk, hogy hová vitték őket, és mi lesz velük. A szerzetesrendek feloszlatása után a minorita templomot az Egri Főegyházmegye papjai látták el, a rendházból és a szatmári irgalmas nővérek iskolájából állami kollégium, illetve gimnázium lett. A diktatúra enyhülésével, amikor bebizonyosodott, hogy a vallás mégsem hal el néhány éven belül, újra megindult a szerzetesi élet a rendtagok illegális összetartásából. A rendszerváltás után pedig minden lehetőség megnyílt az újrakezdésre, a folytatásra.

     – Isten minden időben hív a megszentelt életre és küldetésre. Ha egy társadalomban nem lesz, aki elfogadja az Istennek szentelt életre szóló hívását, ott nemcsak a keresztény élet indul hanyatlásnak, ez a hitében és erkölcsében meggyengült nemzet elmúlásához vezethet – mondta befejezésül a főpásztor.

     Az ünnepi beszéd után helyzeték el az emléktáblánál a megemlékezés koszorúit. A KÉSZ miskolci csoportja nevében Alakszainé dr. Oláh Annamária és Mikolai Vince főesperes, a KÉSZ-csoport egyházi elnöke koszorúzott, aki az érsekkel koncelebrált az ünnepi szentmisén.

*

Pontos adataink nincsenek a szerzetesek sorsáról, és már nem is lehet senkit megkérdezni közülük, hiszen tudomásunk szerint egyikük sincs az élők sorában. Utolsóként közülük két éve halt meg Polonkai Arnold, aki végül egyházmegyés pap lett, de kérésére a minorita templom kriptájában temették el. Egyes visszaemlékezők (akik a szüleiktől hallottak az eseményekről), úgy tudják, hogy a várostól néhány kilométerre, a Bükkben található Mahócára vitték a szerzeteseket, ami nem is település, hanem egy fatelep, itt dolgoztak a szerzetesek egy ideig.

     A szerzetespapok közül Szendrey Bonaventúra sorsáról annyit tudunk, hogy egyházmegyés papként Nyírbélteken, majd Felsőzsolcán volt plébános, ez utóbbi hely közvetlenül Miskolc mellett van, nyilván többször megfordult a városban, misézett is itt. Ahogyan Beck Pál is misézett a Szent Anna-templomban, de csak vendégként.

     A minoriták közül szerencséjükre többen nem tartózkodtak a miskolci rendházban azon az éjszakán, amikor elvitték a többieket, így Maludy Károly atya sem, aki a már illegalitásban működő rend tartományfőnöke lett. Ő „szervezte be” dr. Kartal Ernő és Tóth Alajos egri egyházmegyés atyákat, akik a rendszerváltozás után, az újraszerveződő rend első tagjai, tartományfőnökei, a miskolci templom plébánosai lettek. Ma már egyikük sem él. A minorita rend Szent Erzsébetről elnevezett Magyarországi és Erdélyi Rendtartományának Miskolcon kívül Szegeden, Aradon és Avasfelsőfalun (Románia) van működő rendháza. Jelenleg három minorita él a miskolci rendházban, Kalna Zsolt tartományfőnök és plébános, Szalkai Z. József atyák, továbbá Aszalós Sándor diakónus. Egy kispapjuk Assisiben, egy jelölt és két novícius az olaszországi Bresciában készül a szerzetesi életre.

*

A rendszerváltás után Miskolcon nemcsak a minoriták, hanem a karmeliták és a Szatmári Irgalmas Nővérek is újrakezdték életüket. Néhány év után a karmeliták kivonultak Miskolcról, templomukat az egri érsekség a görögkatolikusok használatába adta, csak vasárnap és csütörtökön van itt egy-egy római rítusú szentmise. A nővérek még részt vettek hajdani iskolájuk épületében a Fráter György Katolikus Gimnázium megalakításában, sokáig a kollégiumban segédkeztek, sajnos azóta már valamennyien meghaltak, megüresedett rendházukat a gimnázium használja.

     Épp ezekben a napokban volt 25 éve annak, hogy két új szerzetesközösség alakult az Egri Főegyházmegyében: Szent Ferenc Kistestvérei és Szent Ferenc Kisnővérei. A férfi ág Miskolcon, a vasgyári plébánia területén telepedett meg, itt kaptak rendházat. Jelenleg négy atya alkotja a közösséget, elsősorban a pasztorációban dolgoznak, mind a négyen plébánosok (több helyen is), de együtt élnek. A női ág a Miskolc melletti Bükkszentkereszten és az Ózd melletti Arlóban telepedett meg, szinte valamennyi nővérnek más-más feladata van, tanítanak, dolgoznak az egyetemi lelkészségen, a cigánypasztorációban, a hospice-ban stb.

     Dr. Seregély István érsek meghívására 1994-ben Miskolcon is megtelepedtek a jezsuiták. Itt épült fel a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium, de nemcsak az iskolát, hanem az avas-déli lakótelepi plébániát is vezetik. Ma már ez a legnagyobb (de változó létszámú) jezsuita közösség Magyarországon.

     Végül meg kell említeni, hogy Budapest és Érd mellett Miskolcon is megtelepedtek Teréz anya nővérei, a Szeretet Misszionáriusai. A vasgyári, úgynevezett számozott utcák egyikén kaptak házat, itt is a szegények, elsősorban a környékükön lakó cigánycsaládok lelki és karitatív szolgálatával foglalkoznak. Közösségi házat is kialakítottak a város legkritikusabb pontján, a Lyukó-völgyben, ahol zömmel szintén cigánycsaládok élnek. A házban időnként szentmisére is várják a közösség tagjait.

(gróf)