Az értelmiség szerepe az egyházban

A KÉSZ gyöngyösi csoportja a kommunista diktatúra áldozatairól emlékezett meg lelki vezetőjük, Juhász Ferenc kanonok-plébános vezetésével, és megkoszorúzta Bozsik Pál atya emléktábláját a Szent Bertalan-templom falán.
A hite és egyháza mellett végig kitartó gyöngyösi plébános tragikus halálát a Grősz-per harmadrendű vádlottjaként a kommunista diktatúra könyörtelen gépezete okozta. A település másik vértanúja, Kiss Szaléz emléktáblájánál mécseseket helyeztek el, s Keresztes György, a település korábbi polgármestere ismertette a ferences szerzetes életútját, a nevét viselő per történetét.
A hagyományos farsangi háromnapos szentségimádást és lelki gyakorlatot, melyet február 26–28-án rendeztek, Lukács László piarista vezette. Plébánosunk, aki a kegyes rendi szerzetes tanítványa volt, így vallott a teológusról: „tudása és hite olyan példa volt számomra, amelynek meghatározó szerepe volt a papi hivatásra találásban”.
Lukács atya szuggesztív előadása definiálta az értelmiségi lét sajátosságait, majd útmutatást adott azzal kapcsolatban, hogy milyen felelősségünk van Jézus Krisztus igéjének képviseletében és terjesztésében. „Nem az egyetemi diploma teszi értelmiségivé az embert, hanem az az értékrend, az a gondolkodásmód és magatartás, amit képvisel – mondta. – Az értelmiségi autonóm, önállóan gondolkodó, a világ jelenségeit értelmező és azokra reflektáló személyiség, aki képes véleményt alkotni, és vállalni a krisztusi elvek képviseletét a kisebb és nagyobb közösségekben.”
A piarista pap-tanár jelenléte, lélekemelő prédikációi, előadása követendő példát állított elénk, hogy ismerjük fel helyünket a világban és az egyházban, és értelmiségiként éljük életünket.
Bányainé Szalai Edina
fotó: Turányi Terézia