Az igazságot képviseljük

Lanczendorfer Erzsébetet, a KÉSZ győri csoportjának örökös tiszteletbelielnökét az egész országban ismerik. Orvos, kereszténydemokrata országgyűlési képviselő, a KÉSZ kerekasztalok megálmodója, fáradhatatlan szervezője és moderátora.

     Ez a sorozat új irányt szabott a  magyar közéletnek az elmúlt évtizedben; a keresztény, konzervatív gondolkodásnak olyan műhelyévé és népszerűsítő fórumává vált, amely koalíciót hozott létre, s jelentős mértékben hozzájárult sokak – politikai és vallási értelemben vett – megtéréséhez. Beszélgetésünk apropója, hogy Győrben május 7-én megtartották a kétszázadik kerekasztalbeszélgetést.

     – Egy orvosnő hogyan fog hozzá  rendet rakni a jobboldalon?

     – Semmiféle politikai tapasztalatom nem volt, se gyakorlatom, csak orvos voltam Győrben. 1990-ben létrejött a Keresz tény Értelmiségiek Szövetségének helyi csoportja, de abban a pillanatban meg is halt. 92-ben volt egy nagyon kellemetlen ügyünk Győrben, a katolikus iskola indítását megvétózta az akkori SZDSZ-szocialista önkormányzat. Akkor azt gondoltam, hogy itt meg kell szólalnia a keresztény értelmiségnek. 1992. május 22-én újjáalakítottuk a csoportot. 1996-ban az Antall József miniszterelnök által létrehozott Batthyány Alapítvány kuratóriumi elnökétől Tar Páltól kaptam meghívót egy nemzetközi konferenciára, aminek az volt a címe, hogy „Konzervatív alternatíva”. Európai – angol, német, francia, olasz – kereszténydemokrata politikusok számoltak be arról, hogy az ő országukban hogyan is valósulnak meg a kereszténydemokrácia értékei, hogyan küzdenek azért, hogy azok megmaradjanak. A második napon magyar előadók, többek között Semjén Zsolt is tartott előadást. A moderátor pedig egy 56-os magyar, az Európai Unióban dolgozó Osváth György volt. Amikor megtörténtek az előadások, bejelentette, hogy lehet kérdezni.

     Én azonnal feltettem a kezem s azt mondtam, hogy megerősödtem a meggyőződésemben, hogy egyedül a kereszténydemokrata politizálás képes biztosítani azt, hogy az ember a politikának ne eszköze, hanem célja legyen. Azt kérdeztem Osváth Györgytől, hogy média-ellenszélben ezeket a fontos értékeket hogyan juttassuk el az emberekhez? Mert a szabad választáshoz az is hozzátartozik, hogy az ember tisztában van azzal, hogy melyek azok a lehetőségek, amelyek között választ? Ahhoz viszont Ismerni kell a választandó értékeket, vagy értéktelenségeket. Azt mondta erre Osváth György: „Ne tessék elfelejteni, hogy a CDU húsz éven keresztül a baloldali sajtó ellenében nyerte meg a választásokat, tessék kimenni a nép közé!” S akkor, mint a villám átcikázott az agyamon, hogy kerekasztal- beszélgetéseket fogok szervezni. Fiatal politikusokat akartam hívni, hogy a korukkal is jelezzék, hogy ez az értékrend nem öregurak hitbizománya.

     – Nem a tegnap, hanem a jövő értékrendje.

     – A konferencia végén odaléptem Semjén Zsolthoz. Bemutatkoztam, és mondtam, hogy szeretnék kimenni a nép közé, jönne-e velem? Benyúlt a mellényzsebébe, kivett egy névjegykártyát, és azt mondta, igen, tessék hívni. Hazasiettem Győrbe, leültem a telefonomhoz, hívtam a Fidesz irodát, s mondtam, hogy kérem szépen Orbán Viktor elnök urat. A munkatársai közölték, hogy most nincs bent, de továbbítják a megkeresést. Másnap csöngött a telefon, fiatal férfihang mondta kezicsókolom, Orbán Viktor vagyok. Neki is elmondtam, hogy kerekasztalt szervezek, melynek a címe: „Milyen jövőt szeretnénk? – Fiatal politikusok a konzervativizmusról.” Azonnal igent mondott.

     – Azóta túl van a kétszázadik rendezvényen. A megrendezett kerekasztalokra visszatekintve milyen mérleget von meg?

     – Amikor az ember jubileumi rendezvényt szervez, ösztönösen mérleget készít. Thomas Merton trappista szerzetes jutott eszembe. Ő azt írta: „A keresztény élet szíve a hála.” Hála az Úristennek, hogy adott egészséget, lehetőséget, nagyszerű előadókat, rengeteg segítőtársat szerte az országban, hogy ezeket a kerekasztalbeszélgetéseket meg tudjam szervezni. És nagyon sok hálával tartozom Pápai Lajos győri megyéspüspöknek is, aki támogatta ezt a kezdeményezést. A bizalmat és az erkölcsi támogatást Osztie Zoltánnak, a KÉSZ elnökének is megköszöntem.

     – Hány helyre jutott el a rendezvény?

     – A ’98-as választás előtt 16 nagyvárosba jutottunk el. Mindenütt azt a kérdést tettem fel: „Milyen jövőt szeretnénk?” Tisztázó fórumok voltak ezek. Vendégeim megmutatták, hogy a konzervatív értékrend miért nélkülözhetetlen jegy emberközpontú politika megvalósításához, és azt is bemutattuk, hogy Deák Ferencnek, a nemzeti szabadelvűség képviselőjének és Barankovics Istvánnak, a kereszténydemokrácia magyarországi megteremtőjének a politikája egyaránt európai gyökerekből táplálkozott. Ez a két ember biztos, hogy tökéletesen és nagyszerűen tudna az emberek érdekében emberközpontú politikát folytatni.

     – A hazai kereszténydemokrácia jeles alakja Giesswein Sándor – önhöz hasonlóan – győri illetőségű volt.

     – Hogyne! Magammal szoktam vinni az életrajzát és mindenütt osztom. Szomorú, hogy méltatlanul feledésbe merült a személye. Az egyháziakon kívül nem tudják az emberek, hogy a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt, nyolc nyelven beszélő tudós, katolikus pap, győri kanonok. Tizennyolc évig, 1923. november 15-én bekövetkezett váratlan haláláig országgyűlési képviselő volt, aki a munkásügyi bizottság elnökeként egyedül képviselte a kisembereket.

     – A keresztényszociális gondolkodásnak nagy apostola volt.

     – Európa hírű apostola. Hat év alatt, 1898 és 1904 között 1444 keresztény szociális szervezetet hozott létre az országban.

     – Kétszázadik találkozóján van túl a KÉSZ kerekasztal-beszélgetéseinek sorozata. Van megállás, vagy folytatja?

     – Folytatom. A gyakorlat mostanáig az volt, hogy a választások évében ősszel nem tartottam kerekasztal-beszélgetést, hadd pihenjenek a vendégeim. A 2010-es választások után ez az időszak meghosszabbodott, de nem volt pihenő időszak, hiszen megfeszített tempóban dolgozott a kormány is és a parlament. 2012 januárjában szétküldtem minden KÉSZ-szervezet vezetőjének egy levelet, hogy folytatom a ke rek asztalokat, s hogy egy évben tizenöt városba fogok ellátogatni vendégeimmel: két politikussal és egy politológussal. Ahogy mondani szokták, semmi perc alatt betelt a tizenöt dátum, s a következő semmi perc alatt a 2013-as dátumok is elfogytak. Mára a 2014 is betelt, de természetesen a választásokra való tekintettel, ha bárki megkeres, nem fogok nemet mondani. Mindenhova elmegyek.

     – A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének a keretében zajlik ez a sorozat immár több mint másfél évtizede. Az értelmiség megszólítása sikeres volt. Ugyan akkor a mostani népszámlálási eredményekkel szembesülve azt látja az ember, hogy a nagyobb néptömegek körében óriási a közömbösség. Azt mondta Osváth György annak idején, hogy ki kell menni a nép közé. Végül is a politikai középosztályt sikerült megszólítania ennek a sorozatnak, s a választási sikerek is mutatják, hogy fontos tett volt ez, de nagyobb tömegeket próbáltak-e megszólítani? Mindenkinek a saját feladata lenne a környezetében a maga kis kerekasztal beszélgetéseit megszervezni.

     – Igen, én is így látom. Ezért a rendezvények befejezésekor mindig egy kéréssel búcsúzom, s ez a kérés úgy szól, hogy legyenek jó szomszédok. Az emberek nem hisznek a politikusoknak, nem hisznek a médiának, de hisznek a szomszédnak. Szoktam vinni magammal nyomtatott muníciót is, hogy olvassák végig, gondolkodjanak el rajta. Leonardo da Vinci mondta: „Aki keveset gondolkodik, sokat téved.” Tehát ne tévedjenek, hanem olvassák el az anyagokat, adják tovább a tudást a szomszédnak, és kérjék meg, hogy ő is adja tovább, hogy minél nagyobb körben terjedjen el az igazság.

     – Nem lankad az érdeklődés a rendezvények iránt?

     – Nem. Az, hogy ilyen érdeklődés van a KÉSZ-kerekasztalok iránt a rendezvények 17. évében, számomra kettős üzenettel bír. Az az egyik, hogy minden gond és baj ellenére az emberek nem veszítették el a közélet iránti érdeklődésüket. A másik pedig, hogy a KÉSZ-kerekasztalokat továbbra is hitelesnek tartják. Mert ragaszkodtunk ahhoz, amihez egy keresztény embernek ragaszkodnia kell: az igazsághoz. Mindig kimondtuk az igazságot, mert „vétkesek közt cinkos, aki néma”. Világosan, nem rébuszokban, nagyon is egyértelműen beszélünk a rendezvényeken, ahogy ezt Jakab apostol parancsolja: „Legyen körötökben az igen: igen, a nem: nem, nehogy ítélet alá essetek.” Egy nagyon fontos keresztény erényt igyekeztünk megvalósítani: bátran képviseljük az igazságot, bátran mondjuk meg az igaz dolgokat, akár tetszik, akár nem. VI. Pál pápa azt mondta: „A bátorság sarkalatos erénye nélkül nincs keresztény élet.” Keresztény hitünkből folyó kötelezettségeinket emberi gyarlóságaink mellett maximálisan igyekszünk teljesíteni, és én ennek tudom be, hogy még mindig hitelesek ezek a beszélgetések, s ezért van ez az érdeklődés. Nem régen például már   hatodszor jártam Pakson, ami egy kisváros, mégis a csilláron is lógtak az emberek.

     – Rengeteg gondja van az országnak, és az emberek jelentős részének kevés, konkrét javulás az osztályrésze az életszínvonalában, mégis érzik, hogy nagy a tét.

     – Így van. Nem tagadjuk, hogy hazánk nagy ellátórendszereinek átalakítása során verejtékezett az ország. Sokkal szívesebben nyomtunk volna igen gombot a nyugdíj még nagyobb emelésére, fizetésemelésekre, az egészségügy, az oktatás és a társadalmi életünk minden szegmensének a támogatására, de hát nem volt miből. Az igazság okán el kell mondani azt is, hogy azért nem tudtunk életminőséget javító intézkedéseket megszavazni, mert ezt az országot nyolc év alatt a szocialisták brutálisan eladósították.

     – Ön az ország legprosperálóbb szegletéből jön, járja az országot, látja, hogy micsoda különbségek vannak. Látja az alagút végét? Gondolja, hogy olyan változásokhoz közeledünk, amelyek előbbutóbb érezhetők lesznek az egyszerű emberek számára is?

     – Biztos vagyok benne. Bár rém igazságtalan az Európai Unió velünk, nem tényekből indulnak ki, hanem politikai döntéseket hoznak ellenünk, és ez fájdalmas és igazságtalan. De gondoljunk bele, hogy Orbán Viktor nem az emberekre terhelte az adósság hatalmas terheit, hogy három százalék alatt legyen a költségvetési hiány, hanem azt mondta: közteherviselés. Eddig közel húsz éven keresztül teherautókkal hordhatták ki a bankok meg a szolgáltatók a profitot. 1040 milliárdot vittek tiszta profitként ki a gáz- és villamosáram-szolgáltatók. És most közteherviselés. Mindenki vegye ki a részét. Mi ez, ha nem emberközpontú politika?

     – Ön orvos. Az egészségügy mindig az egyik legproblematikusabb része a szolgáltatásoknak. Lát-e olyan javulást, amely bátorító, biztató?

     – Igen. Friss hír, hogy komoly anyagi elismerést fognak kapni az egészségügyi dolgozók. Őket a hivatástudat tartotta a pályán. A hivatásszeretet az, ami a beteg mellett tartja az orvost, de az orvosnak meg kell élnie. Az orvostól elvárják a betegek, hogy igényesen öltözködjék, hogy képezze magát. A munkájában is olyan eszközök legyenek, amelyek segítik a gyógyítást. Ezt mind meg fogja oldani ez a kormány, egészen biztos vagyok benne, hiszen elindult egy folyamat, és a fény ott van az alagút végén. Sajnos egy ilyen eladósodott országban nem egyik napról a másikra, és nem három év alatt, de egy következő négy éves kereszténynemzeti elkötelezettségű kormányzás alatt az emberek csodálatos eredményeket fognak megtapasztalni. Ennek előfeltétele, hogy 2014-ben újabb négy évre szavazzanak bizalmat a jelenlegi kormánynak a magyar választópolgárok

     – Európában sok Magyarország elleni támadásnak éppen az az oka, hogy a kereszténység a közéletből nagyon visszaszorult. Szél ellen halad az ország a mostani politikával és azzal a kerekasztalsorozattal is, amelyet ön vezet. Ez nem bizonytalanítja el?

     – Ellenkezőleg. Inkább erőt ad, mégpedig azért, mert tudjuk, hogy az igazságot képviseljük az élet minden területén. Urunk Jézus sem volt mindig népszerű. A mennybemenetele előtt azt mondta: „Menjetek és tegyetek tanítványommá minden népet!” A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének alapvető feladata az evangelizáció, ami nem lehet langyos, csakis radikális minden európai ellenhatással és ellenszéllel szemben.
 

Szerdahelyi Csongor

fotó: kormany.hu