Az ima a legnagyobb fegyverem

„Születni csak egy helyre lehet” – vallja Bogányi Gergely Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas művész. A világhírű zongoristával elrendelt sorsról, családi örökségről, tehetséggondozásról, magyarságtudatról, továbbá az életét átszövő keresztény értékrend mélységeiről beszélgettünk.

 

– Eleve elrendelt útnak érzi a művészi pályája alakulását vagy szükség volt kanyarokra?

Úgy érzem, egyenes utat kaptam egy olyan belső erő felkérésére, aminek nem lehetett ellentmondani, de nem is akartam. Szüleimnek köszönhetően már egészen csecsemőkoromtól minőségi zenei közeg vett körül, s ez a hangulat gyermekként teljesen természetessé vált számomra. Ezt nem csak a saját példám mutatja, hiszen három testvérem közül mindenki komolyzenei pályára lépett. Bernadett fuvola, Bence fagott, míg Tibor gordonkaművész lett. A mai napig igazi örömmuzsikálás, mikor mind a négyen együtt zenélünk.

– Említette a minőségi zenei közeget. Más műfajok, esetleg a könnyűzene sosem foglalkoztatta?

Nem, mert létezik egy olyan magas (zenei) minőség, amit ha az ember megtapasztal, ráadásul még bele is születik, nem tudja, s nem is akarja „lejjebb” adni. Ez nem könnyű feladat. Úgy is fogalmazhatnék, hogy áldott kereszt, hiszen olyan értéket kell képviselni, aminek nagyon magasan van a nívója.

– Ehhez hozzájárult az is, hogy már gyermekként figyelemreméltó sikereket ért el?

Elsősorban nem a sikerek adtak motivációt, hanem az elhivatottság. Kiskoromban is egyértelmű volt ez a küldetés-érzés, de akkor még korántsem tudatosan. Ez csak is a Jóisten általi vezérléssel történhetett, s ő adta a képességeket is. Ehhez a nagy elhíváshoz kaptam zenei érzékenységet, akaraterőt, szülői hátteret és ez vitt előre az úton, amit most sikernek nevezünk. Ennek az isteni rendeltetésnek próbálok a mai napig is az akaratába illeszkedni. Természetesen fontos az elismerés, de az még inkább előbbre való, hogy amit tesz az ember, az a társadalomban is értelmezhető és elismert legyen. Nagy áldás, hogy ez is megadatott, de a nehézségeket is meg kell említenem, mert abból is adódott bőven…

– A megoldhatatlan akadályokat hogyan küzdötte le?

Többször előfordult az életem során, hogy emberi akaratból nem tudtam egy problémát megoldani. Korán rájöttem, hogy nemcsak ilyenkor kell az égiekhez fohászkodni, hanem mindig, minden élethelyzetemben. Ugyanilyen fontos a hálaadás is…. A hit külön ajándék, s aki rálel, óriási erőt kap itt a földön. Úgy érzem, mindig is bennem volt, velem született. Már fiatalként is éreztem magamban egy különleges igazság utáni vágyódást, ami afelé hajtott, hogy ismerjem meg és értelmezzem a teremtett világot, melynek magam is a részese vagyok. Így jutottam el, s ismerkedtem meg különböző vallásokkal és ideológiákkal is.

– Ezen gondolat mentén mi a véleménye arról, hogy „mindenkinek igaza van”?

Ezt nem tudom elfogadni, hiszen nem lehet valami igaz, ha az ellenkezője is az. Csak egy igazság létezik, az a bizonyos keskeny út, amiről Jézus is beszél. A vallások és ideológiák keveredéséből csak ellentmondás következik.

– Markáns véleménye nem sodorta konfliktusokba?

Dehogynem, folyamatosan, de ezt vállalom. Manapság ott tartunk, hogy a legalapvetőbb tényeket is magyarázni kell. Remélem, nem csak én gondolom úgy, hogy ez nincs rendjén. 2+2 sosem lehet 5. Aki mást mond, annak nincs igaza. Természetesen toleránsnak kell lenni, és igyekszem is így cselekedni. A magyar nép egyébként is nyitott és befogadó. Az aberráció súlyos formáit azonban nem fogadhatom el. Ez életellenes és a keresztény értékrend teljes tagadása. Kodály Zoltán is markáns és tiszta véleményt fogalmazott meg, mikor azt mondta, hogy ne adjunk a gyerekeknek zenei moslékot. Ma, 2021-ben, mi pedig azt mondjuk, hogy nem adunk a gyermekeinknek társadalmi moslékot. Hajlamos az ember, hogy belefáradjon az igazságkeresésbe. Mindenkit biztatok, nem szabad! Erősebbek vagyunk, mint azt gondoljuk. „Ti vagytok a föld sója.” Ha elveszítjük az ízünket, ki fogja helyettesíteni? A normális világkép még mindig bennünk él, és a társadalom többsége továbbra is ebben szeretne létezni.

– Hogyan látja, miként lehetne ezt a világnézetet s értékrendet újra mértékadóként kezelni?

Bejártam a világot, s azt kell, hogy mondjam, más országokkal szemben előkelő helyet foglalunk el a normális, természetes élet elfogadása tekintetében. Magyarország szerepe rendkívül fontos az egész világtörténelemben, s ezt az engesztelő hivatása emeli még magasabb dimenzióba. Hazánk különleges tehetségekkel megáldott ország. Tudósok, művészek, sportolók, akikre büszkék vagyunk. Itt kellene keresgélni…

– Említette a tehetségeket. A tanítás hogyan kúszott be az életébe?

Nagyon jól fogalmaz, pontosan így, egészen természetes módon. Régóta foglalkoztat, hogy az alapvető értékeket és a zenei igazságokat hogyan tudnám megosztani másokkal. Ezt teszem a koncerteken is, s ez terjed tovább a tehetséggondozásra is. A mentorálás része a tevékenységemnek, s az intézményes kereteken túl is igyekszem egyengetni a fiatalok útját. Erre a Virtuózok tehetségkutató az egyik legjobb fórum. A másik, a Szobi Kodály Zoltán Alapfokú Művészeti Iskola, ahol igazgatóként próbálom a jövő generációját kinevelni. Ebben a misszióban, amit idestova tíz esztendeje végzek, magam is sokat tanultam.

– Hogyan látja a magyarországi művészeti oktatás helyzetét?

Az alapfokú művészeti oktatás működik itthon. Természetesen mindig lehet és kell is magasabb szintre lépni, amire lennének is terveim a jövőt tekintve. A mostani fiatalok az ország kulturális életének az utánpótlás-vérkeringése. Rájuk épül a jövő. A minőségi zeneoktatás nemcsak a tehetségeket szűri ki, hanem általánosan is ad egy olyan lelki intelligenciát, amit más terület nem tud megadni. Kodály szerint a zene a lélek olyan szférájába képes behatolni, amibe semmi más nem tud. A jó zene valóban épít, és nem egy orvos barátom bizonyította, hogy gyógyító hatása van.

– Hasonlít az imához…

Pontosan! A kettő összefügg – legalább is nálam. Bármilyen alkotótevékenységről beszélünk, nélkülözhetetlen a csend és az elmélyülés. Erre még mondhatjuk, hogy nincs szükség az imára. De hogy meg is halljuk a választ, ahhoz már elengedhetetlen. Nekem napi szintű „fegyverem”. Legkedvesebb szentem, Szent Filoména, a görög királylány, aki mindössze tizenhárom évesen halt mártírhalált a Jézussal való jegyessége miatt. Ennek a tiszta, fiatal lánynak a hite nagy példa előttem.

– Művészi pályája során a világ számos országában koncertezett, s egy ideig élt is külföldön. Nem gondolkodott azon, hogy kint telepedjen le?

Többször is lett volna rá lehetőségem, hogy végleg külhonban maradjak, de hiszem, hogy születni csak egy helyre lehet. Nekem nem véletlenül Magyarország a hazám, s a szülővárosom Vác, ahol most is élek. Ez a vírus most kiszámíthatatlanná tette az életünket, ami egy művészember számára fokozottan nehéz, de úgy gondolom, tisztulási időszakot élünk, amiben újra átgondolhatjuk az életünket. Talán sosem volt ennyi időnk és lehetőségünk arra, hogy elutazzunk önmagunkhoz. Katolikusként bűnbánati időszaknak is felfogható ez az állapot. A jövőre nem gondolok, a jelenben próbálok létezni. Sokat gyakorlok, komponálok, s igyekszem meglelni az élet apró örömeit. Erre biztatok mindenkit. Nagyon sok kincset kaptunk. Értékelni kell azt, ami a miénk.

Lonkay Márta
Fotók forrása: boganyigergely.hu

 

 

2021-04-23

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

       1%

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks