Az Isten- és emberszeretetről karácsonykor

Jézus Krisztus születésének minden ábrázolása azonos, hiszen a jelenlévők arca az örömtől szép. Idealisztikus volna ez az öröm a szülők, a pásztorok, az angyalok a bölcsek arcán? Semmiképpen sem, hiszen ezek az emberek nem egymásra, hanem az Istenre figyelnek. Az ünnep arra tanít minket – vagyis inkább emlékeztet arra –, hogy kizárólag Istenre nézve tudunk örömmel, elfogadással és igazi emberszeretettel nézni egymásra.

Kik is veszik körül a jászolt? Olyan emberek, akik egymásnak idegenek, akik az utcán nem köszönnének egymásnak: van itt idegen, külföldi bölcs és itthoni-bennszülött, van itt gazdag és nagyon szegény, van itt az elitből olyan, aki Heródes palotájából jön, és van itt a társadalom peremén élő pásztor, és persze a vándorló szegény család is. Őket Jézus hozta össze. Nem szimpátia, nem érdek, nem pénz: csakis az Isten megjelenése az, ami elmossa ezeket a határokat. Emiatt tudnak örülni. Megtalálták a közös a hangot: Isten szeretetét.

És mi, magunk nem ilyenek vagyunk? Olyan sokfélék vagyunk Krisztus jászla körül: itthoniak és vendégek, katolikusok, ortodoxok és protestánsok, mélyen hívők és Isten-keresők, jobbról, balról és ki tudja, honnan érkezők, akik máshogyan gondolkodunk a világról, az evilági hatalomról és annak gyakorlásáról, és nagyon sok mindenről, de mégis együtt vagyunk, és hálát adva örülünk és imádkozunk.

Jézus összehoz bennünket, sokszor egymásra ellenségként tekintő embereket, mert mindannyian tudunk örülni neki, közös barátunknak. Ő az egyetlen esély arra, hogy újra és újra felfedezzük, hogy a barátom barátja az én barátom is. Ettől öröm a mai nap!

Jézus születésnapja tanít minket arra, hogy elférünk körülötte békében. Emlékeztessen minket arra, hogy lehetünk más véleményen és állásponton sok-sok kérdésben, de éppen miatta nem gyűlölhetjük, nem bánthatjuk és nem sérthetjük meg egymást. Miatta meg kell találnunk a másik embert, mindegy, hogy bölcs vagy pásztor, vándor vagy helyi. Meg kell találni a közös nevezőt: Istent. Rá való tekintettel köszöntsük egymást, beszéljünk egymással, tegyünk lépéseket egymás felé, azok felé is, akik ellenfelek, versenytársak, antipatikusak vagy riválisok.

Kertész Imre Nobel-díjas írónk azt mondta, hogy a nyugati társadalmak transzcendens árvák. Árvák, mert megszűnt számukra Isten, a közös pont. Reméljük, nem végleges az árvaságuk. Mi tegyünk azért, hogy Krisztus-hitünk felemeljen minket a hétköznapok acsarkodásaiból, és ne legyen formális Jézus Krisztus születésnapja!

Vigyük Jézust el a szívünkben és adjuk tovább a betlehemi istálló fényét: az istenszeretetből fakadó emberszeretetet! Úgy legyen!

Makláry Ákos
a KÉSZ elnöke

2022-12-23