Az ostrom karácsonya és az új év

Hatvannyolc éve, 1944 karácsonyán záródott be az orosz gyűrű Budapest körül. A közel egymillió lakosú fővárost hét hétig tartó ostrom sújtja. A harc súlyos veszteségekkel jár. Pest 1945. január 19-én esik el, majd február 12-én, vagyis 23 nappal később Buda.

     Még tart Buda ostroma, de az Operaház ruhatárában (!) bemutatják Kodály Zoltán Missa brevisét. A Duna másik partján, a Várban rekedt lakók még három héten át teljes megsemmisüléssel néznek farkasszemet.

1944. szenteste

     Ilike aznap – 1944. december 24-én – már nem ment le a Várból a hivatalába, a Posta Vezérigazgatóság Krisztina körúti épületébe. Az ágyúdörgés egyre közeledett. Minden nagyobb dörrenésre a budai Várpalotában lévő szolgálati lakásuk ablaküvege megremegett. Akkor már szűkebb családja tagjaival, a négy és féléves Miki fiával, édesanyjával, beteg édesapjával és bátyjával, Józseffel két hete minden éjszakát a Királyi Palota „F” épületének a légópincéjében töltötték. Férjét már korábban Kőszegre irányították, onnan küldte utolsó levelét, amelybe egy kis fenyőágacskát is rejtett.

     Ilike, azaz Szarka Józsefné Főső Ilona néven látta meg a napvilágot a Budavári Királyi Palota egyik épületének a szobájában. Édesapja a lóállomány s a királyi hintók felügyelője. Ilike a várkerületben cseperedett, itt járt iskolába. Születése óta részese a Várnegyed mindennapjainak. Férje a kormányzó sofőrje volt. Ilike emlékeit 85 éves korában, barátai, rokonai biztatására írásba foglalta. Tanulságos és izgalmas könyvének A Budavári Palotában születtem a címe. Ebben örökíti meg a Szentestén kezdődő ostrom családi eseményeit is.

     Akkor, 1944. december 24-én sietve gyújtották meg karácsonyfájuk gyertyáit.

     A szerény kis ajándékot, ami a fa alatt várt rá, Miki fia „mint az eseményekből mit sem értő gyerek” őszinte örömmel fogadta. Aztán egy gyorsan elmondott imádság után magukhoz véve a legszükségesebb holmikat, lesiettek az óvóhelyre.

     A Budai Vár 1944 karácsonyán nagyrészt már német fennhatóság alatt állt. Gazdáját, a kormányzó fiát a kiugrási tárgyalások szervezésével megbízott ifjabb Horthy Miklóst a németek már korábban, 1944. október 17-én kicsalták a Várból. Az Otto von Skorzeny vezette SS-kommandósok rövid tűzharc után tartóztatták le és elhurcolták el Mauthausenbe. Horthy Miklóst a németek az ő életével zsarolták. A kormányzó lemondott, s a hatalmat átadta Szálasi Ferencnek.

     Az ostrom első napjaiban Ilike családja az óvóhelyre hurcolt bőröndökön alakította ki a fekhelyeket. Az Attila úti Putsay péktől még friss kenyér is került a karácsonyi pincébe. Ili édesapja naponta állta ott a sort, amely idővel egyre veszélyesebb vállalkozásnak bizonyult: „Előfordult, hogy a sorban állók közül esett ki valaki, mert lövedék, vagy repeszdarab érte.” A Budavári Palotában születtem c. könyve mégsem panaszkönyv. Emberi bölcsesség, unokái és dédunokái körében érlelt derű hatja át minden sorát. Nem véletlen hát, hogy könyve zárómondataként a következőket vetette papírra: „Naponta hálát adok Istennek magas koromért, gazdag, ajándékokban bővelkedő életemért és a próbatételekért, amelyekben mindig megtapasztalhattam az Úristen jelenlétét, megtartó szeretetét.” Szarka Józsefné Ilike életének 98. évében, ez év június 14-én hunyt el.

Széchenyiek a Várban

     Az ostromot huszonkét Széchenyi leszármazott szenvedte végig a Budai Várban. Őket az akkor 73. évét taposó Széchenyi Viktor gróf számolta össze naplójában. „Megírtam a magam életének történetét… 1941-ben befejeztem, gondolván a többi úgysem lesz érdekes. – Sajnos, azonban azóta a mai napig annyi történelmi borzalmakon mentünk át, hogy annak emlékét kár volna veszendőben hagyni. Beíró könyveimben 941. X. 1.–1944. XII. 23-ig minden nap megtalálható – ekkor jöttünk föl a Várba pár órás látogatásra, és itt szorultunk. Azóta egyes papírlapokon folytattam a följegyzéseket, melyek Anyád táskájában vannak eltéve. – Ha megmaradnak szépen ki lehet velük a 70 évet egészíteni. Ezt a levelet kérlek, tartsd magadnál – Isten áldjon, óvjon s boldogítson! Szerető Atyád Széchenyi Viktor a Barlanglakó.”

     Levelének címzettje egyetlen fia, a világon talán legismertebb magyar vadász, Széchenyi Zsigmond, fiatalok, idősek kedvelt írója, aki az Úri utca 52-ben lakott, s akihez éppen ekkor, szentestére látogattak fel a szülei.

A napló

     „1944. december 24. – Fél 3-kor Lilivel a Mátyás-templomban a 3 órás éjféli misére, utána az Úri utca 52.-be, hol unokák, Zsiga és dédunokák jelenlétében kiskarácsonyfát gyújtunk. 1/2 6-kor elköszönünk, hogy hazamegyünk a Völgy utcába. Lesétálunk a Széll Kálmán térre, s már ott sötétség. Megtudjuk, hogy villamos nem jár, és a Szép Ilonkánál már bent vannak az oroszok. Gépfegyvertűz. Vissza Úri utcába, (…) itt hálunk Zsigánál, Lili kanapén, én karosszéken.

     1944. december 25. – Lilivel reggel 9-kor Mátyás-templomban misén. Áldozás. Egész de. erős harci zaj. Az oroszok nem Hidegkút, hanem Budakeszi felől jöttek be. Tegnap állítólag nyilasok kirabolták a svéd követséget, s Danielson követ csak kínnal tud a Nemzetközi Vöröskeresztbe, a Fillér utcába menekülni.

     1944. december 26. – Reggel 4-kor rettentő durranásra ébredek, s hallani vélem az omladék zuhanását. Lemegyünk az óvóhelyre, de az ajtót csukva találjuk…. – Az Úri utcai német követség, a hadimúzeum, és a helyőrségi templom kapott találatot.

     1944. december 27. – Rádió bemondja, hogy du. 5-től senki utcára nem mehet. Hatalmat nyilas párt vette át, s minden karhatalom nekik van alárendelve?! Reggelre a villany kialszik, úgy látszik találatot kapott. Mi lesz itt este, mikor már 4-kor sötét van. Rettentő szűken vagyunk! (…) Délután pokoli lövöldözés. Óvóhely. Se újság, se rádió, se villany – semmiről nem tudunk – csak vagyunk!

     1944. december 31. vasárnap – Nyugodt éjszaka. Délelőtt Lilivel Mátyás templom. Visszajövet Dőry Andor tegnapi ultimátumról beszél – igen előnyös –, németek nem fogadták el. Pusztulnia kell a magyarnak. Onnan vissza Úri utcába. Föltűnik egy teljesen szétlőtt ház. Melyik az? A miénk sajnos! Távollétünk alatt Volltreffer [telitalálat]. Kapu alatt sebesültek fekszenek, jajgatnak. Rémület – kit talált el az enyémek közül? Hála Isten, mind épek. Német katonák: 9 halott, 2 súlyos sebesült. Ez a mi Szilveszter éjszakánk!

     1945. január 1. – Most világossal áttekintem a helyzetünket – borzalmas, romhalmaz – folyton lőnek –, meddig fog ez tartani – s milyen lesz a vég? (...) Most már egész nap pincében élünk…

     1945. január 21. vasárnap – Ma van 4 hete, hogy hazulról feljöttünk, azóta ágyban nem feküdtem, s le nem vetkőztem. Szakállamat növesztem, mint 19-ben a kommunizmus alatt! 11-kor szentmise a 31-es óvóhelyén, circa 100 ember, a legmegkapóbb dolog, szegény magyarok könyörögnek a katakombákban: »Boldogasszony Anyánk« és Himnusz. Megráz a zokogás!

     Keringő hírek: Egy rendőr különítményt nyilasok lefegyvereztek, s főhadnagyukat jeges kádba dugták, rendőröket elverték... Vájna nyilas főparancsnok 3-at rögtön fölakasztatott, köztük egy katholikus papot is.

     1945. február 2. péntek, Gyertyaszentelő Boldogasszony napja – A minap a Fortuna utcában telitalálatot kapott egy óvóhely, 15 embert végleg maga alá temetett. Köztük Zichyné Szőgyény Marit is. Requiscat in Pace.

     1945. február 5. hétfő 9 óra. – Erős ágyú és gépfegyver tűz. A mai reggel katasztrofális bejelentéssel kezdődött. Dr. Fejért ma éjjel 12-kor szüléshez hívták a 42-esbe, óvóhelyre. Csak délben jött vissza, kislány lett, vagy 30 ember lakik ugyanazon pincében.”

A kisded

     Az ostrom a boldog új évvel vált mind kíméletlenebbé. A kiépített óvóhelyek egyre szűkebbnek bizonyultak. Ezek létrehozására Szabó László királyi várkapitány már 1940-ben, kinevezésekor megbízatást kapott. Ez a „várkapitányság” lényegében a Palota főmérnöki feladatainak ellátását jelentette, s a műszaki végzettségű Szabó László egyben a Királyi Várpalota légoltalmi parancsnoka is volt. Fennmaradt a feljegyzése, amely – többek között – a királyi várban bennlakók és alkalmazottak névjegyzéke címszó alatt 119 nevet tartalmaz. E jegyzék 45-ik helyén olvasható Szarka Józsefné Ilike neve.

     A Szarka család a palota Zsigmond-kápolnája alatti szenespincébe került, ahol több ott rekedt családdal egymás hegyén-hátán húzták meg magukat.

     Ám minden piszok és nyomorúság, ágyúzás és bombázások dacára karácsonyi csoda is történt abban a pincében. Irén nevű barátnője mindennaposan várt a szülésre. És itt adjuk át végérvényesen a szót a Szarka Józsefnének: „Szörnyű lövöldözések és légiriadó közepette egy oldalkocsis motorkerékpárral rohantak Irénnel a Ráth György utcai szanatóriumba (ma az Onkológiai Intézet). Megvárták, míg – mindössze egy órán belül – megszületett a kislánya, Marietta, és fordultak is velük vissza a pincébe. Mindannyian átéltük a csodát, a legnagyobb pusztulás ellenére az új élet születését és azt is, hogy a legmostohább körülmények, éhezés, szomjazás ellenére az édesanya képes volt anyatejjel táplálni az újszülöttet, aki nem csak túlélte a poklok-poklát, hanem egészségesen felnövekedett.”

A kitörés

     Február 11-én kezdődött a várvédő egységek elkeseredett kitörési kísérlete. A németek a meredek Ostrom utcán, illetve a Linzi lépcsőn, majd a Hattyú utcán át indultak a Széna tér felé… Egyes adatok szerint az életben maradt várvédők közel negyvenezres seregéből e kitörést csupán hat-hétszázan élték túl. A másnapot, február 12-ét az idős Széchenyi Viktor naplója így örökíti meg:

     „1945. február 12. hétfő 10 óra. – Reggelre Horgos azzal jön vissza vízszerző útjáról, hogy nagy megkönnyebbülés: összes németek az éjjel elmentek, csak 3 sebesült maradt, az utcán sem láthatók sehol... Keringő hírek: A Bécsi kapunál mentek ki a németek és velük a nyilasok is, az oroszok kieresztették őketÓbuda felé, de aztán aknákkal támadtak rájuk. Sok halott és sebesült a Bécsi kapu körül, nagy kiabálás és jajgatás.

     Nagyon zavaros a helyzet, de annyi bizonyos, hogy valami döntő dolog készül. Állítólag oroszok Mikó utcában vannak. Nagy dolgok történtek! 1/212-kor az Úri utcában orosz katonák jelentek meg.

     Közben azonban minden oldalról hallani gépfegyvert és aknázást. Úgy látszik, még vannak ellenállási fészkek, utóvédharcok. A két orosz odább ment. A magyarok gyülekezésre parancsot kaptak. Pestre irányozták őket. Ha az oroszok bevonulása így megy tovább, hálát adhatunk a Jó Istennek, hogy e hét hetes borzasztó időt így megúsztuk.”

Széna tér

     Közel fél évszázaddal az események után született Cseh Tamás és Bereményi Géza Széna tér c. dala. Utolsó versszakát idézzük:

A Hattyú utcán én úgy megyek azóta naponta át,
itt feküdt el sok tízezer, s nem nézem a házak falát,
golyónyomok, golyónyomok, ronda golyónyomok,
A Széna tér, látom, hogy ég, és kik elbújtak ott,
bújt a pincébe apám is, anyám is,
míg a szoldátok üvöltve halálig,
így megyek, én így megyek a Széna téren át,
így megyek, én így megyek a Széna téren át.

Naskay Szilárd