az emlékezet rovátkáiban az időjárás
csak azt tudom nem volt kellemetlen
ahogy az emlék átizzik akár a kabáton
hogy a szív melegen tartsa és dobogjon
még a bőr érezni tudjon újra 
újra és az ízek az illatok játéka
ágaskodó gyertya fénye sercen
mely kialudni  nem akar soha

az időjárás e lényegtelen dologra héjaz
a kereső emlékezet hideg se
ősz sem lehetett inkább tavaszias
pedig mentünk meneteltünk a télbe
diagnózis amely dermesztő 
nem lehetett mert sír-közeli lett volna  
szélben lebegő pókfonálra fűzött
mely bármikor elszakad

az ég mennyezete kilátás a dombról
dombokra vagy a sietősen közelgő
hajnal ahogyan rátör Rómeóra 
s Júlia marad a dajkaságban

vagy ahogy a mezők aranyát
visszahozza a szél a morcos tanárnak 
és leng a szálló szőke hajszál
a ringó búza és Anna a kalász
mely a szívverés emlékén rajta szárad

milyen volt az idő e lényegtelen 
kicsinységébe kapaszkodik 
parázs nem ébreszt reszkető gyertyalángot 
tartósnak ígérkezett
ha az ég felé nyújtózik lobbanó a vágy

de megakadt ég és föld között a mennyezet

az ötvenedik napon

tavasz volt belefutottunk a nyárba
ahány virág lelkünkben annyi gyümölcs
érik emlékeztess a terméketlen
fügefára hogy kellő időben

hozzád térjünk a vigasztaló által

uralkodik sugaraival az égen
a nap felhőkkel fogócskát játszik
mi megannyi tiszta gyermek várunk
gondolatainkat élő eső mossa

tavasz volt belefutottunk a nyárba
a nép az örök Jeruzsálembe tódul
mert így rendelted és a keresztet 
hogy a bűnből fiaddal feltámadjunk

és megőrzöl a vigasztaló által

szállj le hozzánk az utolsó nap
előestéjén mentsd meg új Ninivénket
hírrel szállj le angyali seregeddel
kísérd el jövendő prófétádat

impresszionista látomás

a part mellett fékezett a vízsodor
olykor rákot fogtam az evezővel
a kílbót suhan mögötte a fodor
összezár nyomot hagy szétterjedőben

éget a déli nap oszlik a pára
a szigetcsúcs után hajlott fák alatt
az alvó szeptember az eget járja
intim a világ kint már a szél szalad

aki a hajóját a partra vonja
madár füttyent hamar társakra talál
cseveg a vízzel a tollas bolondja
tábortűz szalonna lobbant gyufaszál

cseppenő zsír trafikál a kenyérrel
izma duzzadó a nomád ebédel

június harangjai

harangvirágok hirdessétek
a szívünkben vannak a hegyek
a magyar nyelvet hirdessétek
a nép méltó gyökereihez
mert elvárható hirdessétek
nyelvén tanulni árva népnek
joga lehessen elvárható

harangozzatok harangvirágok
a lelket méltón köszöntsétek
a vigasztalónál keressétek
a vigaszt idegenné lett földön
keressétek a békességet
Isten hatalma nagyobb minden
ember szerzette hatalomnál

zendüljetek harangvirágok
zúgjátok el minden népnek
alázatot leljen a szívében
szálljon rá áldás erős hitében
alleluja alleluja

Radnai István költészetét itt mutatjuk be