Az utolsó székely betyárok nyomában (2)

Az utolsó székely betyárok nyomában járva Kászonaltíz és Ozsdola mellett Almásrétre is el kell menni, ahol „meglőtték a Pusztait”. Almásrét meglelése pedig manapság sem olyan egyszerű dolog. 

Már csak azért sem, mert a Kézdialmás külterületének számító, a falutól jókora dombvonulattal elválasztott Almásrét mostanság néhány hétvégi ház és álladó lakos kivételével szinte lakatlan terület. Pedig valamikor vízimalmok sorjáztak az ottjártunkkor alig csordogáló patakon, és az egyik ilyen létesítmény udvarán kapta a füle mögé az életét kioltó golyót 1955. augusztus 10-én este Dézsi Dénes barátja és betyártársa Pusztai Ferenc, akikről Iochom István jól adatolt könyvéből (Pusztai, Jeges Dézsi) is sokat megtudhatunk.

A Felsőlemhényen keresztül megközelíthető patakvölgy, az itt akkoriban megbúvó malmok és a néhány ház ideális tartózkodási hely volt a betyárok számára. És azért eme többes szám, mert Dézsi Dénes bélafalvi, 1953 augusztusi halála után egy esztendővel Pusztai Ferencet már a kásznokbéli Máté György, a Jeges társaságában találjuk. A mindig erdészruhát hordó, az elnyomott székelyeken segítő amerikaiak megérkezését váró Pusztai ott folytatta aztán a Jegessel, ahol Dézsivel abbahagyta. Célpontjai voltak a népet sanyargató néptanács elnökök, párttitkárok mellett azok az erdészek is, akik nem engedték be a falusiakat az államosított erdőkbe. 

Folytatódtak a „vételezések” is, 1955 júliusában Kászonújfaluban nyittatták ki a szövetkezeti boltot az éjjeliőrökkel, ahonnan két zsák élelmet és ruhaneműt vittek, pontosan vitettek el a sakkban tartott három emberrel. Az esetnél jelen volt Kovács Konrád is, akit kommunista volta miatt akkor meg is vertek. Pusztai a nyugta kiállításáról ezúttal sem felejtkezett meg, viszont amit egy hónappal korábban a Szent Anna-tónál műveltek, az inkább már a rablás kategóriájába tartozott. Az történt, hogy az ott pihenők, sátorozók között egyszerre csak megjelent egy erdészruhás ember (Pusztai), aki géppisztolyából eleresztett egy sorozatot a levegőbe, és megkért mindenkit, hogy adja át a pénztárcáját. Egy sátrában megbújó, bukaresti szekus tiszttől állítólag az óráját vették el.

Mivel a razziák, az erdei kutakodások nem vezettek eredményre, ravasz csapdát eszeltek ki a hatóságok a két betyár kézre kerítésére. Pusztait Gelencén környékezte meg O. százados Kalló Sándor néven azzal, hogy amerikai ügynökként érkezett Erdélybe, és pénzzel, automata fegyverekkel látná el a kommunisták ellen harcolókat. Mindezt igazolvánnyal és az általa szívott Kent cigarettával is alátámasztotta, és úgy tűnik, Pusztaiék hittek is neki. 

Egy helikopteres kimenekítést megtárgyalandó, O. százados Almásrétre, Kovács Mihály vízimalmához csalta 1955. augusztus 10-én este a betyárokat, ahol nagy tűzerő várta őket. Pusztai Jegest az erdőszélen hagyta figyelőben, a malomépületbe pedig O. századost küldte előre, aztán rágyújtott. Jeges füttyel jelzett nemsokára, hogy mozgást észlel, és elkezdődött a tűzpárbaj a Jeges, a kerítés és az erdő felé szaladó Pusztai és a milicisták között. A betyár 17 golyót tudott kilőni géppisztolyából, amikor halálos fejlövést kapott. 

A sötétség miatt csak másnap találták meg a holttestet, mellette a felszerelésével. Előbb Lemhényben, majd Ozsdolán is közszemlére tették ki, ahol édesanyja is azonosította Pusztai Ferencet. A boncolást Kézdin ejtették meg, majd utána a hatóság emberei titokban elásták a holttestet. 2007 októberében aztán a kórházzal szemben, a vasúti töltés mellett 1,2 méter mélyen csontokat fordított ki a markológép. Koporsónak nem volt nyoma, így sokan úgy gondolják, hogy Pusztai maradványait találhatták meg. Az almásréti tűzpárbaj helyszínén 2013. október 30-a óta kopjafa őrzi Pusztai Ferenc emlékét. Nagyon oda kell figyelni, hogy az úton kocsival haladva, a patak túlpartján, egy kis híd előtt megpillantsuk az egyszerű emléket.

Jegest, aki a nevét onnan kapta, hogy a milícia elől menekülvén, a jeges Kászon-patakban bújt el, azon az esős, augusztusi éjszakán elnyelte az erdő. Valószínűleg visszatért a Kászonokba, ahol otthonosabban mozgott. Talán még alkalmi munkákat is vállalt, kaszálással, favágással jutott pénzhez és élelemhez. Ami nem tarthatott ki sokáig, ezért dönthetett úgy 1955. október 23-án, hogy kirabolja a Kászonaltízbe egy táskányi pénzzel megérkező állatfelvásárlót, aki éppen kifizette volna a falusiakat az eladott jószágaik után. A Jeges hangoztatta is a gazdák előtt, hogy ő csak az állam pénzét viszi most el, de időközben megérkezett a milícia, tűzpárbaj alakult ki itt is. Az utolsónak maradt betyár megsebesülvén, futva menekült Kászonújfalu irányába, amelynek szélén, Borbáth András portáján talált menedéket. 

Egy arra járó asszony látta ezt, és jelentette a milicistáknak, akiknek ekkor már Kalányos József is segített a kutatásban, Kalányos, azaz Sudri találta meg aztán a Jegest a Borbáth-portán, és mindjárt kiabálva hívta a milicistákat. Három golyót kapott a hasába, de ott voltak már a milicisták is, a Jeges nem menekülhetett. A visszaemlékezések szerint az apja egy régi hegről tudta csak azonosítani a szitává lőtt testet.