Baán Tibor versei

Noé
Nem hitte el hogy kikötőbe ért
Pedig ragyogott már a föld az ég
Fáradt kézfejére egy katica szállt
Isten hírnöke – apró pici láng
Azt nézte sokáig mozdulatlan
Azt nézte egész délután
János
Micsoda gázsi egy táncért
János levágott feje
Mert akkor is ugyanúgy
Fölkelt s lement a Hold
S ártatlan szemmel néztek
A spicli csillagok
Körmenet
a változás a körmenet
templomban és templom megett
hol lejtmenet hol hegymenet
cipő sár léptek processzió
útkanyar szélcsend bukkanó
most lassuló most gyorsuló
mint a patak a csobogó
parázsló fényfolt trombitaszó
ki trombitál nem tudható
de alma szilva és dió
és fűbe ejtett mogyoró
talán a lét egyenlete
amit nem érthet senki se
de íze édes íze jó
mert alma szilva és dió
a változatlan változó
titokzatos processzió
vonulás ki tudja merre
sár léptek torony bukkanó
a fűben arany mogyoró
fény mindenütt naplemente
csak azután az örök este
Az Angyal
Mikor a Mózesnél öregebb szélben
A Máriának rendelt Angyal
Megpillantotta az ősrobbanás táncoló
Porszemeit ragyogva
Hirtelen megtántorodott
Úgy állt ott Mária előtt
Mint aki megöregedett
Mint aki szólni se bír
Szólott mégis hangtalan
Szavakkal mint a Fény
Mely tünte után se
Ragyogott kevésbé
Baán Tibor költészetét itt mutatjuk be.
Fotó: martinus.hu