Bajban a világ

A Rózsadombról munkanapokon fél 10-kor araszol lefelé a kocsisor. Fél órába telik egy buszmegállónyi előre haladás. Korábban hallottam autósoktól, hogy a sztrádákon 10 óra előtt nem érdemes Budapest felé utazni, mert akkora a dugó. Délután a Füge utcán megyek. A volt holland követség kerítését, 3–4 méter magasra emelték. Vajon miért?

*

Évekkel ezelőtt több aluljáróban is jártam déltájban, matracokon, rongyok között boldog hajléktalanok kvaterkáztak. Kontrasztként snájdig, szakállas fiatalemberek és kolléganőik szervezetten, nagy erővel agitáltak az olimpiánk ellen. Mostanra annyit változott a helyzet, hogy párttá alakultak és demoralizálnak, ahova beteszik a lábukat. Nem inkább tanulniuk, építeniük kellene?

*

Állok a sarkon buszra várva. Egy csinos fiatal lány érkezik. Nadrágja rongyos. Jönnek egymás után többen is. Mindegyik rongyos. Milyen dőre divat ez? Egy dagadt lány érkezik. Az ő feslett nadrágja talán nem szándékos rongálás eredménye. Feltűnik egy különc lány. Szoknyában van. Fiúk is jönnek. Ők tetovált nyakukkal, karjaikkal tüntetnek, nem átlagos sápadtarcúak. Egy farsangi napra emlékezem. Alsós gyerkőcök őrjöngtek ördögnek, boszorkánynak öltözve az iskolában. 

*

Filmplakátok: gyilkosság, tragédia, vér, háború, gépvilág, halál mindenütt. Ugyanezt kapom a képernyő előtt, váltogatván a csatornákat. Na meg az idétlen hirdetések (tudatosan nem reklámot írtam), amelyek hülyének nézik az embert.

*

Nem hagyom magam. Szép emlékeimre gondolok. Tanítványaimra. Demjén Ferenc (1954) hívott este, hogy menjek át hozzájuk Balatonrendesre Révfülöpről, új Gustav Mahler felvétele van. Halasi Tomihoz (1955), a Sportkórházba vittem sérült Benedek unokámat, ott Kovács Mikivel is találkoztam, aki édesapját hozta be a doktor úrhoz. Üdvözöltem, 60 éve nem találkoztunk. Vajon hány éves lehet? Miki (1953), tehát édesapja erősen 80 feletti. Monostori Attilával (1950) én ismertettem meg a sízést és a teniszt, most ő visz sízni és teniszórákat ad nekem. A héten Hortobányi Laci is (1955) felhívott, hogy holnaptól nyugdíjba megy, és ahogy a napközit, a kosárlabdázást, úgy ezt az életszakaszát is nálam akarja kezdeni. Dományházi Gabi (1948) pedig a tiroli sízés programját, meghívását véglegesítette volna, ha a vírus nem szólt volna közbe. Vida Béla (1959) hív, hogy jön fel szombaton Budapestre, találkozzunk. Révfülöpön évek óta tucatnyi fiú tisztel meg látogatásával. Boldog vagyok. Asztalom fölött mindig ott a cédula Kakucsy Ritától: „Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg Tégedet.” 

*

Mielőtt elandalodnék, vissza a mindennapokba! Péntek délután 15:00-tól 15:20-ig 24 R és 11 S rendszámú autócsoda jött felfelé az Áldás utcán. Nem vagyok proletkultos, még a sárga irigységre építő MSZP-s sem. Arra vágyom, hogy mindenki érezze a jól végzett munka örömét, mert igazi boldogságot csak az adhat. Ezek az autósok csak a Q-s rendszámra áhítozást és az esetleg vele járó elégedetlenséget keltik fel. Hol, mikor és meddig dolgoznak ezek az emberek? 10-kor le a dombról, 3-kor fel + ebédszünet.

*

Esti mese a Kossuth Rádióban: a tyúktól a rókáig megeszik egymást az állatok, az utolsónak maradt farkast lelövi a vadász. Nem hittem a fülemnek. Még akkor sem hiszem el, hogy ez normális, ha állítólag Arany János népmese átdolgozása. Nem találtak Aranytól idevalóbbat? Most Benedek Eleket égeti a rádió: esti mese csak 6 éven felülieknek(!) és jönnek a borzalmak, a gyilkosságok… Még egy rádiós észrevételem van: a humorosnak mondott műsorokról. Ízléstelen, a tájszólással beszélő egyszerű embereket kigúnyoló műsorokon nemhogy nevetni, de unatkozni, bosszankodni, sírni lehet. Megőrültek ezek? Fel akarnak zárkózni valamely ismeretlen hatalomhoz? 

*

Valamelyik sportcsatorna: fiatal hangok elemzik szakértőként, hogy a tetovált emberállatok miképpen gyilkolják egymást egy ketrecben. Nézők is sikoltoznak, ujjonganak. Hol vagyunk? Az ókori Colosseumban? Csak Cézár lefelé mutató hüvelykujját nem látom?

*

Maradjunk még kicsit a sportnál! Hiába vagyok egy kicsit nyelvész is, nem tudom sportnak nevezni azt, ami itt folyik. Lassan a sajtó rabszolgáivá válnak a fiatal versenyzők. Kínos, hogy hozzá nem értő riporterek hülye kérdésekkel bombázzák a lihegő bajnokokat. A foci az más. Ahhoz mindenki ért. Mikor azonban hosszú interjúban azt halljuk a többnyire nem magyar nyelven nyilatkozótól, hogy jók voltunk csak nem ment a góllövés, de most már nagyon fogunk igyekezni, akkor elegem lesz. Újabban az edzők és a riporterek nagy egyetértésben beszélnek arról, hogy a szerdai mérkőzésen pihentetni kell a fiúkat, mert vasárnap fontos mérkőzés lesz…  

*

Teltség, fogyasztás, a fejlődés hajhászása jóllakottság, pazarlás, csömör, dekadencia, a másság dicsérete akárhova nézek és még a politikáról nem is beszéltem. Hol élünk, mi történt? Cseh Tamást hallgatok. Csak tíz év múlva ne ez a dal legyen. Hát nem ez a dal lett. Rosszabb, bár Tamás biztosan nem így gondolta.

*

A felsoroltakra mondhatja bárki, hogy külsőségek. A sátán „ajándéka”, az okos telefon azonban már befelé is rombol, főleg a fiatalság köreiben. Gondolom ilyen állapotban lehetett Rousseau, mikor természetességre vágyva, vissza a természethez formában közhellyé vált gondolatát megfogalmazta.

*

Ennyit láttam kb. 2022-ben. Ma 2025. aug. 28-án, immár érettebben, hiszen a 84.-ben vagyok, elkeseredetten hozzáteszek néhány újdonságot.

*

Nem újdonság, de nap mint nap megújul az egyetlen emlék, amikor gratuláltam annak a mozdonyvezetőnek, aki pontosan ért be a Délibe. Ha azt hallom a hangosbeszélőn, hogy tájékoztatjuk, akkor felordítok, ismervén a folytatást, a 10, 15, 30 perces késés bejelentését. 

*

Most áttérek a gyönyörű fiatal lányokra, sőt a legényekre is. Tetőtől talpig összefirkálva a bőrük megfejthetetlen alkotásokkal. Szegény ősember mennyit melózott a barlangjában a sziklákon. Ha ismerte volna ezt a könnyebb megoldást…

*

Irodalomtanár is voltam valaha. A magyar nyelv szépsége, tisztasága máig megérint, de az a divat is, amit a rádióban, televízióban bosszankodva hallok mindennap, hogy magyar nyelvünk egyik büszkesége a raghasználat (-nál, -nél, -ból, -ből stb. helyett) esetében, tekintetében stb. hangzik el. A tv-ben félóránként hallhatod: 12 éven aluliaknak nem ajánlott. A többieknek igen, csak vegyél, amíg élsz és mozogsz!

*

Másik kedves világom a sport is bosszantó jelenetekkel teli. Tegnap a svéd−finn meccsen erősen lesült fiúk is labdáztak. (Talán az északi fény?) Magam hosszú ideje harcolok a magyar kosárlabdázásért, amit Klebelsberg Kuno a nemzetnevelés egyik legjobb segítőjeként dicsért. Mi van manapság? Néhány éve a magyar kupadöntőn nyolc fekete nézett szembe egymással. Sportnak nevezhető-e az a tevékenység, amikor az nyer, akinek több pénze van? Néhány éve egy vidéki NBI-es edző nyilatkozatát olvastam. A Sport újság címben hozta: „egy jó irányító játékost kéne VENNI.” (!!!) Mint a piacon. 

*

Befejezésül hadd szóljak FUTBOLIA jelenlegi állapotáról. Siralmas kép. Huszonkét fiú, szépen felöltözve áll, sétál a gyönyörű gyepen, néha-néha futnak egyet előre, majd sétálnak, passzolgatnak hátul és hazaadják a labdát. A hazaadás világtaktika lett, azért jó, mert a kirúgott labda mindig az ellenfélé lesz. Tehát kezdhetnek ők is hazaadni. 

*

Atlétikában, teniszben, úszásban még nem találták meg a szakemberek a korszellemnek megfelelő megoldást, de valószínűleg dolgoznak rajta.