Balatoni emlékek (1949)

Balatonberényben parti sétám alatt
a tóban tükrözött a júliusi nap
már verseket írtam s jött a pillanat:
egy karcsú lányt láttam fürdőruhában
amint zubogva a parti vízben lépdelt
majd távolodva lebukott a mélybe…

A víz pillanatra kissé zavaros lett
de mindjárt sima tükörként fénylett
e látomás nem zavarta ifjú lelkem
akkor ott a lét titkát feszegettem
kagylóhéjjal a tengert meregettem…
 

Árva csónak Balatonon
      (RV festményére, 2018)

Szomorú felhők mögé bújt a Nap
bágyadtan szunnyadnak a sugarak
nem hajnal ez – már alkonyodik
árván emlékezik az üres ladik:
Hol vannak? elváltak meghaltak
a hajdani boldog szerelmesek?
Nincsen boldogság az ég alatt!

Tiltakozom! ez nem lelkem tükre
Tüzet szórok a hűlő fellegekbe
lelkem lángja  a csillagokig csap
megborzong tőle a szunnyadó Nap!

Öröm: az öröklét előíze
         (Dienes Valéria emlékének)
                     „A múlt ráharap a jövőre.” (Bergson)

„A múlt már elmúlt a jövő nincs még
élj a jelenben!” – ez így csalfa bölcsesség!
Mert múltad beépült lényedbe
az élő múlt sodor feszít előre  
és ráharap a tervezett jövőre ‒
fejlődő teremtés maga az Idő

Mert Istenünk folyton Teremtő:
Múlt és Jövő ölelkezik a Jelenben
az eszmélet isteni erőterében
az illó Öröm az Öröklét előíze

(2018. március 5.)
 

Egyedül halunk meg
                    „On mourra seul.” (Pascal)

Hajdan csak néha nyilallt belém
Pascal szava: „Egyedül halunk meg”  
bár erre a szív furcsán megremeg
legyintettem: „Mások halnak meg!”

De most ahogy öregszem és látom:
sorra halnak ismerősök – fiatalabbak!
még barátaim is egyre távolodnak
most hogy közeledik az én halálom
ezt kérdezem: ki lesz végül velem
ha a rám váró  Kapuhoz érkezem?

Marad a Kereszt ‒ egyetlen remény!
Ha hallom a Szenvedő kiáltozását:
„Isten, Istenem, miért hagytál el engem!” ‒
hallom utána szerető Atyja válaszát:
„Fiam, lépj be hozzám a dicsőségbe
segítsd be testvéreid Atyád örömébe!”

(2019. szept. 29. – nov. 1.)

Szabó Ferenc SJ


 

2020-08-28