JEL újság

Bástyák vagy világítótornyok?

Szerzetesi iskoláink sorsa

Lányi Béla SVD2024.05.25

„Meg mertem kérdezni a keresztény-konzervatív, az »apa férfi, az anya nő« iskolámban, hogy: »Tanárnő, mégis mi a véleménye a tüntetésekről?«” – számolt be Pankotai Lili, aki keresetet nyújtott be a Pécsi Törvényszékre egykori iskolája, a pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma ellen. (1) Vele ellentétben sokan örömmel és szívesen beszélnek a szerzetesti iskolában töltött éveikről. Magyarországi forrásom így foglalja össze a szerzetesi iskolák helyzetét. „Hajdan a diákok láttak szerzetesi életpályákat maguk előtt, sőt a bentlakásos iskolákban szinte együtt éltek a diákok és a szerzetesek. Ez ma már csak nagyon kevés iskolában adatik meg. A ciszterciek iskoláiban talán nem is jut minden iskolába szerzetes, így hivatást is nehéz ébreszteni a fiatalokban. De igaz ez más szerzetes közösségekre is. Az angolkisasszonyok (már nem Congregatio Jesu) talán már fel is adták az oktatást. Nem állunk jól...” Hadd osszak meg ezzel kapcsolatban néhány Fülöp-szigeteki tapasztalatot.

Szerzetesi iskolák a Fülöp-szigeteken

A spanyol gyarmati időkben (1565–1898) a külföldről érkezett szerzetesek hiányában is inkább csak iskolafenntartók voltak a rendtagok. Missziós iskoláikból fejlődött ki az a sok szerzetesi egyetem, illetve főiskola, amelyek ma is az oktatás élvonalát képezik a Fülöp-szigeteken. Az egyházi iskolák szinte semmilyen állami támogatásban nem részesülnek, mivel az állam és az egyház nagymértékben elkülönülten működik – annak ellenére, hogy az ország erősen katolikus. Ezért az egyházi iskolák általában alacsonyabb fizetéseket nyújtanak, mint az államiak – bár az oktatási körülmények ott jobbak. Kisebbek az osztálylétszámok és általában jobb a felszerelés. A finanszírozás különbözősége miatt polarizálódtak az egyházi iskolák: a lemaradó plébániai iskolákkal szemben a jómódú diákokat oktató tisztán szerzetesi fenntartású intézmények egyre inkább elitiskolákká váltak azért is, mert a szerzetesek valóban odaadóan törődtek a rábízottakkal és nemzetközi kapcsolatokat ápoltak. De ők sem kerülhették el a múlt század hetvenes éveiben beindult iskolai intézményesedést, ami révén a rendházban családias alapon hozott oktatási döntések helyett jogilag definiált testületek, kuratóriumok vették át a vezetést. A jómódú szülők egyre gyakrabban érvényesítették politikai és gazdasági szempontjaikat az oktatásban. Az iskola mint közösség azonban veszített személyességéből. Vállalkozási jellege megerősödött, hiszen a kuratóriumokban sikeres vállalkozók is helyet kaptak. A szerzetesek elkezdték tanulmányozni és alkalmazni az ő tapasztalataikat, de felületes gazdasági ismereteik miatt ez kudarcokhoz vezetett. Időnként felmerült, hogy inkább vissza kellene térni a régi szerzetesi elvekhez, de kiderült, hogy ezek nehezen finanszírozhatóak a mai vállalkozói kultúrában.

Míg a hagyományos szerzetesi eszmények, az önfeláldozó munka azelőtt önfenntartást jelentettek, például a rendházak kertjében végzett munkával, mai, globalizált világunkban egy-egy ilyen saját kert inkább plusz kiadást jelentene. A modern iskolai adminisztráció növekvő terhet ró az iskolafenntartóra. Ezt sok elhivatott szerzetes nemcsak nehéznek, hanem túlságosan is világinak tartja. Lássunk néhány példát arra, hogy mit is eredményeztek a fenti fejlemények.

A gazdasági kihívás

Két nagy egyetemet vezet a Fülöp-szigeteki Déli Verbita Rendtartomány, amelynek tagja vagyok. Három is volt – de egyet fel kellett adjunk, mégpedig az itteni Legfelsőbb Bíróság döntése következtében. A Divine Word University Tacloban Cityben több mint tízezer hallgatóval a waray nyelvterület legszínvonalasabb felsőoktatási intézménye volt. Ez a nyelv mintegy ötmillió filippínó anyanyelve. Ezen az egyetemen az 1980-as évek legvégén alakult meg a szakszervezet, mely hamarosan bérkövetelésekkel állt elő. A fenntartó szerzetesrend úgy gondolta, hogy megfelelőek voltak a fizetések, és a helybeliek úgyis hálával tartoztak volna a nyugati misszionáriusok által évtizedeken keresztül nyújtott anyagi és szakmai segítségért, amelyek híressé tették ezt az intézményt. De tévedtek! Hosszas huzavona, fellebbezések után az ügy a legfelsőbb bíróságon kötött ki, amely szintén a szakszervezeteket támogatta. Hatalmas kártérítést kellett fizetni. Erre a szerzetesrend úgy döntött, hogy feladja az intézményt, mert megszűnt a kölcsönös bizalom.

 

A politikai kihívás

A taclobani egyetem elvesztésének sokak szerint politikai okai is voltak. Az iskola válsága röviddel a huszonegy (!) évig tekintélyelvű módon kormányzó Ferdinand Marcos elnök uralkodása (1965–1986) után következett be. Marcos felesége, Imelda annak idején ezen az egyetemen tanult, és amikor hatalomra jutott, erősen támogatta régi iskoláját. A szerzetesek pedig szívesen elfogadták az elnökné jelentős adományait. Emiatt aztán olyan hírbe kerültek, mintha az elnök politikáját támogatták volna. Arra ők sem gondoltak akkoriban, a nyolcvanas években, hogy Marcos hosszú ideje tartó mindenható uralma hamarosan meg is szűnhet.

Az új vezetés mindent radikálisan elutasított, ami a Marcos családdal függött össze. Ennek egészen biztosan része volt abban, hogy az új hatalom által felállított bíróságok következetesen az iskolafenntartó ellen döntöttek.

 

A világi siker kihívása

Ezt annak az egyetemnek a példáján tudom bemutatni, ahol magam is dolgozom. A San Carlos Egyetem a Fülöp-szigetek egyik legjobb egyeteme, sokak szerint a fővároson kívül a legjobb. Ezért a rangért meg kell küzdeni. Sok területen kell kiemelkedőt teljesíteni: tanulmányokban, kutatásban és a sportban is. Ez az eredeti missziós lelkület lazulásához vezethet, mert felmerül a kérdés, hogy nem kellene-e az imára, a lelkiségre fordított időt is a teljesítmény növelésére fordítani. Illetve nem kellene-e a vallásos családok kevésbé tehetséges gyermekeit háttérbe szorítani azok kedvéért, akik jól teljesítenek, de lelki vagy erkölcsi téren gyengék. Az állam tanügyi reformjai úgyis abba az irányba mutatnak, hogy egyre kevesebb idő marad világnézeti vagy lelki munkára.

Bástya vagy világítótorony?

A Fülöp-szigeteken mindenütt lehet látni azokat a tengerparti erődöket, melyek a rablók és kalózok ellen védték a helybelieket. Ezek bástyái ugyanolyan ősi látványosságok, mint a tengeri hajóknak utat mutató világítótornyok. Bástyák vagy világítótornyok-e tehát a szerzetesi iskoláink?

Sokáig úgy érezték a szülők, hogy a szerzetesi iskolák a helyes világnézet és erkölcs nevében védik meg gyermekeiket a liberális korszellemtől. Bástyák voltak a szerzetesi iskolák – sok esetben azonban nemcsak az erkölcs bástyái, hanem a gazdasági és politikai elit kirekesztő bástyáivá is váltak. Az elit azonban megkövetelte, hogy az iskola zárkózzon fel a globális kultúrához, ha nem is a liberális erkölcshöz, nehogy elmaradottnak tűnjenek a beíratott diákok. Ez viszont mégis behozta a liberális szemléletet és végső soron felhígította a szerzetesi iskolák hagyományos szellemét.

Ma nehéz bástyának lenni, de kérdés, hogy kell-e. A globális kultúra segítségével azonban lehetünk világítótornyok is, hiszen a világon bárhol olvashatják, amit felteszünk a netre. Védekezés, bezárkózás helyett inkább mutassuk meg a krisztusi értékeket! Így világnézetet is építünk. Törődjünk kevésbé szerencsés embertársainkkal! Cebui egyetemünk tantervében ezért sok olyan segítő projekt is van, melyek révén a hallgatók megismerkedhetnek a valós világgal és azzal, miképpen lehet segíteni benne. A szerzetesi iskola fő vonzereje továbbra is a közösség: az életüket Istennek átadó és a tanítványok iránt odaadó szerzetesek jelenléte.

Egy közösség vendégszeretetét élvezik a tanulók: személyes oktatást. Ahol a szerzetesi közösség öntudata és összetartása erős, ott az iskola az alacsony létszám ellenére is helyt tud állni, ha van emberismeret és tudják, milyen világiakkal lehet az iskola személyzetét felépíteni. A szerzetesi iskolákra leselkedő legnagyobb veszély nem a rendtagok alacsony száma, hanem a viszály és a vetélkedés.

(1) https://index.hu/belfold/2023/04/27/pankotai-lili-beperli-volt-iskolajat/

 

Jelen Idő

Jelen Idő

Keresés

Rovat szerint

Szerző szerint

Évszám szerint

Legfrissebb

A semmiből érkezett nemzeti hős

A futball Európa-bajnokság június 14-én veszi kezdetét. A tornára kijutott magyar csapat Svájc ellen lép először pályára június 15-én. A magyar részvételt nagyban köszönhető Marco Rossi szövetségi kapitánynak, akiről nemrég egy kötet jelent meg.

A remény zarándokainak – még a jubileumi szentév előtt

A történet egy délközép-franciaországi meseszerű falucskában kezdődik. A kicsiny falu neve Saint-Simon, Aurillac város határától mintegy öt kilométerre. Ennek plébániája őrzi azt a magyar emlékhelyet, amely baráti kapcsot jelenthetne a magyar és a francia katolikusok között.

Három az egyben

Az általunk valóságos Istennek és valóságos embernek vallott Jézus Krisztus végső soron urunk, barátunk, testvérünk, örököstársunk, ítélő bíránk… Hogyan lehet ez mind igaz? Nem tudjuk, és mégis valljuk, hogy igaz.
2016–2024 © jelujsag.hu • Minden jog fenntartva!