Békesség nektek!

A feltámadt Jézus több alkalommal is így köszöntötte tanítványait. Biztosan sokan elgondolkodtunk már azon, miért éppen így, ezekkel a szavakkal? A Megváltó betlehemi születésekor is ez volt az első köszöntés: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek.”

Már több mint egy éve dúl a kelet-nyugati háború, ami meghatározza gondolatainkat és életünket. Egy egyetemista nemrég indulattal kérdezte meg: „Miért akarja Isten ezt a háborút? Ez botrány!” A fiatalembernek igaza van, ez botrány. Az ember botránya. Sokszor, amikor az emberi bűn megbotránkoztató, mi Istenre hárítjuk a felelősséget, pedig az nem az övé, hanem a szabad akarattal és cselekvéssel rendelkező emberé, a miénk. A szívünk mélyén megbúvó gőgből és szeretetlenségből fakad a békétlenség, ami aztán – látjuk Ukrajnában – mindent felperzsel és elpusztít.

A béke belülről indul el. Az ember lelkében együtt élő feltámadt Jézus a forrása annak, hogy elviselni, elfogadni, tisztelni majd szeretni tudjuk önmagunkat és a másik embert. A feltámadás húsvéti örömhíre az egyetlen megoldás arra, hogy béke legyen bennünk és körülöttünk.

Békesség nektek! – mondta Jézus, és valóban békés ember lett Mária Magdolna, Péter, Tamás és a többi apostol, az emmauszi tanítványok és Saul, a későbbi Pál is. Látjuk, aki a feltámadt Jézust engedi szívébe és életébe, hétköznapjaiba és ünnepeibe, az a békesség embere lesz. Jézus társasága, barátsága és testvérisége megváltoztat és békéssé tesz.

Húsvétkor meg kell állnunk és el kell csöndesednünk mindannyiunknak. A csöndben kérdezzük meg őszintén magunktól: mi és ki szerint élek? Van-e életvezető gondolatom, célom? Komolyan veszem-e kereszténységemet? Valóban Krisztus-hívő vagyok-e? Örülök-e a feltámadásának?

Békesség neked! – biztat Jézus a válaszban.