JEL újság

Béketűrésetek által nyeritek meg lelketeket

Lonkay Márta2022.12.15

„Csak egyetlen út létezik, a Jóistennel együtt élni” – vallja Vladimir Arhangelski balettművész, akivel ortodox lelkiségről, templomi szolgálatról, egyházatyák tanításáról, művészi hitvallásról, a tanítás fontosságáról és az őszinte ima erejéről beszélgettünk Advent idején.

 

– A művészet hogyan érintette meg a lelkét gyermekként?

Édesanyám által, aki zongoraművész, így a zene szeretete családi örökség számomra. Romantikus alkatomat gyermekkoromtól kezdve lenyűgözte az erdő csendje és a természet tökéletes rendje, ezért bár érdeklődtem a művészet iránt, inkább erdész szerettem volna lenni. Végül nem ebben a hivatásban teljesedett ki az életem, de a családi kirándulásokat és nyaralásokat a mai napig a természet közelében töltjük. Kiskoromban hegedülni és zongorázni is tanultam, de mozgékony gyermek lévén, egy idő után egyre nehezebben kötöttek le a gyakorlások. Édesanyámmal egyszer megnéztük A hattyúk tavát, s talán ennek az élménynek is köszönhető, hogy tízévesen elkezdtem a balett-tanulmányaimat a Tallinn Balett Akadémián, Észtországban, amit később a szentpétervári Vaganova Akadémia követett. A kilencéves balett-képzés befejeztével a Mariinszkij Színház balett-társulatában kezdtem meg a művészi pályámat.

– A világhírű Mariinszkij Színházban eltöltött öt esztendő után az Észt Nemzeti Balett szólistája lett. Első magántáncosként a balettirodalom legnagyobb főszerepeit táncolhatta. A teljesség igénye nélkül: Albertet a Giselle-ből, Diótörő herceget, Prokofjev Rómeóját, a Csipkerózsika Désiré hercegét vagy Waclawot A bahcsiszeráji szökőkútból. Sikerei csúcsán mégis mi hívta Magyarországra?

– Valóban nagyon szép és meghatározó éveket töltöttem az Észt Nemzeti Balettben. 2008-at írtunk, mikor a Magyar Állami Operaháztól kaptam egy felkérést, miszerint az akkori Magyar Nemzeti Balettnek férfi első magántáncosra volt szüksége és rám gondoltak. A szerződés egy évre szólt, s bevallom nem is terveztem hosszabb maradást, de a szerelem itt marasztalt.

Felesége, Popova Aleszja balettművész, Kossuth-díjas, Érdemes Művész. Találkozásuk égben írt szerelem?

– Hiszem és tudom, hogy a feleségemmel való házasságunk a Jóisten kegyelme. Váratlanul, mégis pont időben érkeztünk egymás életébe. Megtapasztaltam az életem során, hogy Isten időzítése tökéletes, csak fel kell tudni ismerni az akaratát. Feleségemmel megadatott számunkra, hogy a színpadon is együtt táncolhattunk. A bajadér című darabban alakítottunk először egy párt, amit később olyan klasszikus nagy-balettek főszerepei követtek, mint amilyen A hattyúk tava, A diótörő, a Giselle vagy az Anna Karenina.

Művészetével mi az, amit a leginkább szeretett volna átadni a közönségnek?

A balett nem csupán tánc, hanem a művészet olyan megnyilvánulási formája, amely által mély mondanivalót közvetíthetünk. Egy szerep megformálásánál is mindig arra törekedtem, hogy a saját emócióim és gondolatiságom által interpretáljam az adott karaktert. A próbaidőszakokban a balett-termen túl, a művek tanulmányozásával is sok időt töltöttem. Elolvastam a darabok eredeti történetét, és próbáltam megérteni az adott kor szellemiségét, a zenéin, az irodalmán és a képzőművészeti alkotásain keresztül, s ezt a többletet építettem bele a táncomba. A pályám nem önszántamból ért véget, de ma már elfogadtam, hogy így kellett történnie. A Jóisten olyan utakat szánt nekem, melyeket máskülönben nem járhattam volna be.

Jelenleg a tanításé a főszerep. Tíz éve vezetik feleségével saját alapítású balettstúdiójukat, az Aleszja és Vladimir Klasszikus Balett Táncstúdiót. Hogyan vált mindez valósággá?

– Ma már közel száz gyermeket tanítunk, ami nagy öröm, de azért a mindennapok tartogatnak kihívásokat is. Ötévestől egészen a felnőtt korosztályig járnak hozzánk tanítványok. A tanítás nagy felelősség, és a kisgyermekek esetében úgy vélem, az a legfontosabb, hogy lekössük a figyelmüket, és a koreográfiákon keresztül érdekessé tegyük számukra a balett műfaját. Balettmesterként a szakmaiságon túl az is a feladatom, hogy szikrát gyújtsak a szívekben a zene, a mozgás és a tánc szeretete iránt. A balett stúdiónk növendékei karácsonykor és az évad zárásaként, nyár elején, tehetségüket megmutatják a szüleiknek, barátaiknak és minden klasszikus balett kedvelőnek. Ezekre az előadásokra saját koreográfiákkal készülünk, melyekben a gyermekek közösen és szóló szerepekben is színpadra lépnek közel négyszáz ember előtt. Jelenleg a karácsonyi előadásunk utolsó próbái zajlanak, ami december 17-én az Óbudai Kulturális Központban kerül megrendezésre.

Említette, hogy a táncművészi pályája váratlanul ért véget. Egy ilyen törés után mihez kezdhet az életével egy harmincas éveiben járó fiatalember, aki gyermekkorától kezdve csak a balettnek élt?

– Beiratkozik teológiára… Kiskorom óta hiszek Isten létezésében. Mikor befejeztem a balettet, elcsendesült körülöttem a világ. A teológia mindig is érdekelt, és szerettem volna átfogóbb tudásra is szert tenni. Ez az időszak lehetőséget adott arra is, hogy elmélyedjek a hitemben, és válaszokat kapjak azokra a kérdésekre, melyeket akkoriban még kerestem. A Párizsi Egyetem orosz ortodox teológiai szemináriumában végeztem a tanulmányaimat. A nagy egyházatyák tanításai mellett összefüggéseiben ismerhettem meg az egész világegyház lelkiségét, ami nemcsak széles körű tudást, hanem elfogadóbb lelkületet is adott számomra más felekezetek testvérei iránt. A mai napig áldásként tekintek erre az időszakra.

A személyes életében mit jelent a hit?

– A Szovjetunióban születtem a kommunizmus idején, és ez a romboló eszme igencsak megnehezítette a hitünk gyakorlását. Emlékszem, előfordult, hogy a nagy egyházi ünnepekkor a rendőrök nem engedték be a templomba a fiatalokat. Iskolásként mi már előző este beültünk a templomba, így vehettünk csak részt a másnapi ünnepi liturgián. Az iskolában is úgy tanították, hogy nincs Isten, de gyermek lelkem már ekkor ellenkezett ezzel a tévtanítással. Ahogy haladtam előre az életemben, úgy egyre inkább élővé vált számomra a jézusi tanítás és az is, hogy csak egyetlen út létezik, a Jóistennel együtt élni. Mindezt a szavak talán nem is tudják kellőképpen kifejezni, ez az érzés elsősorban a szívben kell, hogy megszülessen.

Szolgálattevőként, hogyan segíti az Ortodox Egyház közösségét?

– Budapestre költözésem után keresni kezdtem a hitemmel való kapcsolódási pontokat, így találtam rá a Petőfi téri Nagyboldogasszony-székesegyház orosz ortodox templomra. A liturgiákon most már közel másfél évtizede felolvasóként szolgálok, és cikkeket, fotókat, beszámolókat készítek az egyházközösség életében történt eseményekről. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy 2015-ben Kirill moszkvai pátriárka emlékéremmel ismerte el a templomi szolgálatomat.

Szolgálataihoz tartozik a vasárnapi liturgián bemutatott proszfora sütése is. Hogyan készül az oltárkenyér?

– A proszfora a keleti egyház kovászos kenyere, amiből a liturgia során átváltoztatott kenyér, Eucharisztia lesz. A liturgia előestéjén, a proszfora készítését megelőzően gyertyát gyújtok, és rövid imát mondok az Úrnak. Ez általában egy Miatyánk, Üdvözlégy, Uram irgalmazz vagy egy saját fohász. A proszfora elkészítése a kenyérhez hasonlóan történik. Összekeverjük a vizet az élesztővel és a sóval, majd hozzáadjuk a liszthez. Ezt a tésztát összegyúrjuk, és fél órán át kelni hagyjuk. Utána ismét összegyúrjuk, és kerek cipókat formázunk belőle. A proszfora tetejére belenyomjuk a pecsétet. Az egyenlő szárú kereszt szárai fölötti két mezőben Krisztus monogramja: IC XC, az alsó mezőben pedig az NI KA, görög szó olvasható. A kereszt maga a győzelem jele. A pecsét teljes olvasatának jelentése: Jézus Krisztus győz. A proszfora pecsétnyomón továbbá kilenc angyal látható, és kilenc piramis, amelyek többek között Szűz Máriát, a prófétákat és az apostolokat szimbolizálják. Végezetül a proszforán tűvel megszurkáljuk a pecsét sarkait, majd előmelegített sütőben 190 fokon huszonöt-harminc percig sütjük.

Szent Pál tanítása szerint: „És a kenyér, amelyet megtörünk, nem Krisztus testében való részesedés? Mert egy a kenyér, s egy test vagyunk sokan, hiszen mindnyájan egy kenyérből részesülünk” (1Kor 10,16-17).

– Igen, ezt fejtik ki a nagy egyházatyák, Antiochiai Szent Ignác, Szent Ágoston és Aranyszájú Szent János is. E teológiai tanítást tükrözi a proszfora, ami átváltoztatva Krisztus testévé válik. A liturgiákon használt kenyér eleinte nem különbözött a hétköznapi élelmiszertől. A II–III. században kezdtek rá keresztet rajzolni. A VIII. századra alakult ki, hogy csak az előírásoknak megfelelő jellel ellátott kenyeret használhatták a liturgiákon. A kereszt mellett megjelentek a Jézus Krisztusra utaló feliratok, de maga a proszfora is lehetett kereszt alakú. A négy kar a négy elemet is szimbolizálja abban az értelemben, hogy Krisztus megszenteli a világot. A kenyér két rétege pedig Jézus kettős természetére utal. A Szent Liturgia elején végzett proszkomidia, vagyis a fölajánlás, az áldozati kenyér és a bor előkészítése az előírt imák elmondása közben. A Szent Liturgián imádságok kíséretében csak a pap vághatja ki azt a részt, ami Krisztus testére utal. A proszfora további megmaradt része is szentelmény, amit általában a pap vagy a diakónus fogyaszt el. A jelentősebb ünnepek előestéjén a megáldott proszforákat másnap apró darabkákra vágva az ünnepi szertartás végén kiosztják. Ez az antidor. A ma is használt elnevezésben, melynek jelentése viszont ajándék, megőrződött az őskeresztény gyakorlat, amikor a communióra vitt adományoknak a szertartásban fel nem használt részét a közösség együtt fogyasztotta el. Ezt a hagyományt a mai napig őrizzük.

Hilarion budapesti és magyarországi metropolita az idei év nyarától a budapesti Nagyboldogasszony-székesegyházban teljesít főpapi szolgálatot. Mit hozott az ortodox világ egyik vezetőjének jelenléte a budapesti közösség életébe?

– Hilarion metropolita karizmatikus személyisége fényt hozott az egyházközösségünk mindennapjaiba. Bölcsessége és széles látókörű gondolkodása rám is nagy hatást gyakorol, sokat tanulok tőle, és igazán nagy megtiszteltetés mellette szolgálni a liturgián. A metropolita a papi hivatásán kívül teológus, egyetemi oktató, író és zeneszerző is. Utóbbihoz tartozik, hogy több vallásos darab szerzője, így többek között zenét komponált Aranyszájú Szent János liturgiájára, a virrasztó istentiszteletre, illetve az orosz ortodox kórusművek és a nyugati komolyzene ötvözésével megalkotta a Máté-passió és a Karácsonyi oratórium című művet is. Jelenleg az evangéliumi hagyományokat tanulmányozom a metropolita írásműveiből. A Jézus Krisztus hat különálló kötet: Az evangélium kezdete, A Hegyi beszéd, Jézus Krisztus csodái, A Példabeszédek, Az áldozati Bárány, és A Halál és a Feltámadás címmel magyarázza el, mélyen és átfogóan Jézus tanításait a mai kor emberének.

Szarovi Szent Szerafim tanításaiban olvashatjuk, hogy „mikor az ember belülről szemléli az örök fényt, akkor az elméje tiszta lesz, és nincs benne semmiféle érzéki kép, hanem mivel egészen belemerül a teremtetlen jóság szemlélésébe, elfeled minden érzékelhetőt, már önmagát sem akarja látni, hanem szeretne elrejtőzni a föld szívébe, csakhogy el ne veszítse ezt az igazi jót – Istent.” Az ima hogyan segíti a mindennapjait?

– Az imán keresztül az Istennel való élő kapcsolatra törekszem. Közel állnak hozzám a nagy ortodox szentek és egyházatyák, mint amilyen Aranyszájú Szent János, Nagy Szent Vazul, Szent Miklós, vagy védőszentem Szent Vlagyimir. Életük és tanításaik olykor szigorúnak tűnhetnek, mégis tökéletesen rávilágítanak a lényegre. Közbenjárásukkal mi is törekedhetünk jobb emberré válni. Lukács evangéliumában olvashatjuk: „A ti béketűrésetek által nyeritek meg lelketeket”. Ez a jézusi mondat nagy példa és egyben életre szóló tanítás is a számomra. A liturgia mellett a Bibliaolvasás nagyon fontos a mindennapokban. Reggeli és esti imádságaim mellé a következő fohászt szoktam elmondani: „Mennyei Király, Vigasztaló, igazságnak Lelke, Aki mindenütt jelen vagy és mindeneket betöltesz, minden javak kincsestára és az élet adományozója, jöjj és lakozzál mibennünk, és tisztíts meg minket minden szennyfolttól, és üdvözítsd, Jóságos, a mi lelkünket.”

Advent idején beszélgetünk. Hogyan készül karácsony ünnepére?

– A család megadta számomra az élet értelmét, és ennek a szeretetegységnek a mindennapi megélésére a Szent Család élete a legnagyobb példa. Az ünnepre készülve a pravoszláv hagyomány szerint negyvennapos böjtöt tartunk. A családommal, kislányom legnagyobb örömére már Szent Miklós napja után felállítjuk a karácsonyfát, így otthonunk feldíszítésével is hangoljuk a lelkünket a Megváltó születésére. A katolikus és a pravoszláv karácsonyt is megünnepeljük családi körben, és a templomi közösséggel is. Krisztus születése elhozta nekünk a szeretet, a béke és a remény egységét. Ez az igazi ajándék, amit karácsony szent ünnepén mindig újraélhetünk.

Lonkay Márta

 

 

2022-12-15

Keresés

Rovat szerint

Szerző szerint

Évszám szerint

Legfrissebb

A jel új ruhája

Nyolc évvel a jelujsag.hu elindulását követően lapunk új külsővel jelentkezik. Oldalunkon megtalálják az elmúlt tizenkét év teljes tartalmát, több mint 1300 cikket csaknem 250 szerző tollából.

Keresztút

Van-e félelmesebb és fájdalmasabb metaforája az emberlétnek, mint Krisztus keresztje? Aligha, mivel a kereszt magába sűríti mindazt, ami a test és a lélek számára elviselhetetlen teher, kimondhatatlan kín és keserűség.

Üldözési Mária

Doktor Rozsomák Rezsőné született Lopakodó Mária magányos özvegy minden esetben lassította és halkította lépteit munkahelye folyosóin, amikor beszédfoszlányok szálltak füleibe. Leparkolt a kiszemelt, inkább kifülelt iroda ajtaja előtt. Onnan fürkészte, hogy mit beszélhetnek róla. Rempülik-e? Dicsérik-e? Egyáltalán, mi derül ki saját magáról munkatársai szavainak képletes tükrében…
2016–2023 © jelujsag.hu • Minden jog fenntartva!