kibontott visszhang vagy bennem
áldozati várta
az élő ország bánatát egy dallamrész
köszönt
oly áttűnés olyan minden próbát
idén kiálló
az eső haladása szomjas perc földjeinél
a magvetés után az ámulat hogy kitavaszodik
a bentlakó felejtés nélkül áhítatba olvas
elejtett szó és tündérmese ívű árad ott
egy gondolat se bánt vakfoltra sajdulás
nem emleget
én kitakartam arculattal szelíden te
légy
az összekaszabolt jelen idők gyógyuljanak
nem késő mondanom szemed a bevárásra
válasz
és kristály csendesít a pesztráló reménykedés
beleszül abba ami utad
a név a szólítás tested a virradati érzet
e folyvást készülő és minden alakulásában
szenvedélyesen titokzatos árnyék 
és valósággal is kiteljesedés

Felütés

a gazdálkodók ünnepén
ez így a felnéző titok
mert minden szó gyóntat
és felold
az áldozati énekek
estéje reggele tájolása is
az út a vélhetetlen
és a látomás példázata
a ruháit megosztó névtelené
egy hársfa lüktető évgyűrűi
gyanánt a konkrét 
és az elvonatkoztatások szerepei
és az hogy élsz beszélsz
maga a felkérés a választások
és az írás vízjeles papírra
e keskeny sáv az örökkévalónak
szánta ajánló időzés
szerint
és misztikusan kiáradó
remél
úgy állsz a történetben 
hogy jelenléted a szó
a vers a lírai felütés
a távlat és a beavatottak
nyugodt szomorúsága
a mindenségért felszárnyalt
hős
akár az arkangyali lény
olyan...

Elváltozás

kiszakítva a lázas figyelemből
melyik vonzáskörök juttathatnának
emelnének máshová
igen feleltem ez már végleg
így marad
elolthatatlan őrtüzek
porrá lett hamu és az
ajtó kilincsére ejtett kezem
burokba zárt a hajdani
és íme hát akárhogyan
elnézek oldalt fordított
fejjel de a sarkok itt
a végtelenített történet
aurái
a szó a jelmezek a kámfor
és a menta hírhozó
feleletemért befejezetlen
az elváltozás
kivallott tétova és felegyenesedés
ezüstsípok Lélekországon át
de visz és megfeleltet Ő