Bozók Ferenc versei

Ihlet
Naponta mártsd a tóba horgodat,
s a tó vizére gondosan figyelj,
de horgod olykor húzd ki és pihenj,
mert néha kell a csend, s a gondolat.
Az ihlet is, lehet, hogy épp ilyen:
vagy úgy jön el, miként horogra hal,
vagy horgod sincsen és eléd inal,
vagy elkerül, s iszapba búj, pihen.
De mégis kell a munka, s készület,
s a „tó-nézés”, mi látszólag szünet,
tehát a part, a csend, na és a tett.
Az ihlet oly sebes, miként a hal,
ha nem figyelsz reá, tovább inal.
A fenti példa jól mutatja ezt.
Lélek
Kozmosz-legeltetés csupán e pornyi lét?
Élünk. A Létbe fújva szállunk, mint a por,
miként a pillanat-faragta füstszobor.
Balettozunk a légben, mint a tollpihék.
Matériámban élve nem vagyok szabad.
Szorong a test az űrbe rántva, és vacog,
s az énemről, miben nagyon magam vagyok,
sem én vagyok ki dönt, hogy itt meddig marad.
A hit talán segít. De mégsem érted,
hogyan tovább, ha véget ér a léted,
s miért a vég, a végtelenbe lökve?
Miként a sztreccsnadrág, feszeng a testem,
mert testemet kinőtte már a lelkem,
kibújna és a végtelenbe szökne.
Nyár
A Nap, miként a sör: ragyog, pezseg,
s a fellegek, miként a sörhabok
fodor-ruhás barokkos angyalok.
A lég a tarka rét fölött rezeg.
Lerészegít e nyári lázmeleg:
a július, miként az alkohol
a Mennybe ránt, bár lángoló pokol.
Fájdalmat űz, bár tőle fáj fejed.
Ha nem leszek, s a nyár rezegve forr,
s eszedbe jut egy Kosztolányi-sor:
„a nyár az én szerelmem, érte égek”.
Kiáltsd a zöld mező fölé nevem,
s e szédületbe visszaérkezem.
Egy suttogó fűszálban újra élek.
Emlék
Magányos éjeken, ha nem jön álom,
s ha nem csitít Rivotrilod se könnyen,
ha polcodon találsz, emeld le könyvem.
Te sződd tovább ezernyi régi álmom.
Szelíd kísértetem tiéd. Halálom
talán nem is halál, ha benned élek,
ha benned él az ének és a lélek,
magam tebenned újra megtalálom.
Létedbe épül és viszed magaddal
tovább, ha bárhol, bármely pillanattal
került az életedbe bármi, bárki.
Ekképp tehát, mi „múlt idők”, mi voltak
tovább leszünk tibennetek, mi holtak.
Szelíd kísértetek vagyunk. Ne zárj ki!
Bozók Ferenc költészetét itt mutatjuk be
2018-08-22