Büki Attila verse
Büki Attila■2013.12.02.
Szél fú, keserű
– Az érdi temetőben –
Messze a tenger,
ide légfátyla se lebben.
Halovány az ég
bolygó felhőiben a kék.
Szólnak a holtak:
Ácsoltunk házat
s hazát fény-kopár világban.
Nem volt már testünk,
mikor Urunk elé mentünk.
Már semmink se volt,
imádkozó hangunk se szólt,
de dalolt a menny,
mint templomi kórus, ha zeng.
*
Messze a tenger,
ide légfátyla se lebben.
Halovány az ég
bolygó felhőiben a kék.
Szólnak az élők:
Élünk napra nap
egymás sebét kivakarva.
Segíts meg, nagy Úr!
Mi már szeretni sem tudunk.
Szél fú, keserű
ellenedre és ellenünk.
Lásd, fénytelenül
az idő s az ég felettünk.
A rovat további írásai
A Hármashatár hídja
A Sile forrásvidékének erdeit és mocsarait lakó varázslatos lények közül senki sem akarta elhinni a történteket: még sosem láttak dühödten civakodó manókat. Ki ne tudná, hogy a piros sapkás apró népség nem híve az erőszaknak. Hosszú életük során bölcsen, udvariasan, kedves szavakkal és érzelmesen fejezik ki magukat.
