Con Spirito tangó

Az idei tavasz – esős időjárása ellenére – fényes hónappal ajándékozta meg Kaposvárt és a valaha „vörös és kommunista” jelzőkkel emlegetett Somogyot. A vármegye mára a lelkiség és az egyházi kulturális események helyszínévé vált, köszönhetően a harminc éves jubileumát ülő Kaposvári Egyházmegyének, ahol idén májusban ünnep ünnepet követett. Maga a város is évfordulóra emlékezett, százötven éve kapott városi rangot vármegyénk székhelye.

Az ünnepi eseményeket és a hozzá tartozó rendezvényeket a KÉSZ kaposvári csoportja is aktívan – több esetben részvétellel is – követte, hiszen mindnyájan lelkes lokálpatrióták vagyunk.

A kaposvári ünnepi napokat megkoronázta az országos rendezésű Con Spirito Egyházzenei Fesztivál, amely a szervezők szerint a népzene és az egyházzene kapcsolatát kívánta előtérbe helyezni, így koncertek, egyéb zenei előadások képében hozták emberi közelségbe „az isteni zenét és hagyományokat”.

Con Spirito – a Lélekkel együtt, jelzi a névadás, de ha zenészek látják ezt az instrukciót egy zenemű elején, tudják, hogy a művet lélekkel, lelkesedéssel kell előadniuk. E gazdag kínálatból választottam egy egészen különleges, fenséges koncertet, amely a kaposvári Szent Margit–plébánia ünnepi szentmiséjén, május 21-én hangzott el. A templomot az „egyházmegye cukrászdájának” is nevezik, élénk és gyakori kulturális eseményei miatt, s most igazán rászolgált erre a névre.

Ahogy a pazar előadást hallgattam, eszembe jutott a katolikus missziók törekvése, az úgynevezett inkulturáció, azaz az evangélium beépítése más népek istenhitébe, illetve az, hogy az illető nép sajátos kultúrájába hogyan igyekeztek beoltani a Megváltó földi pályáját és tanítását.

Persze ezt inkább a természeti népeknél alkalmazták a hittérítők, hiszen Argentína katolikus mivolta századokra tekint vissza. Sokkal inkább lehetett Ferenc pápa közeli látogatásának emlékével összekapcsolni az élményt, aki hazájában töltötte élete nagyobb részét. Bizonyára nem volt idegen tőle az argentinok híres, tradicionális tánca, a tangó.
Az elbűvölő zene szerzője kortársunk, Martin Palmeri nemcsak zenész, más tudományágak is közel állnak hozzá, de argentin mivoltát talán ezzel fejezte ki a legjobban: Buenos Airesnek dedikálta a Misa Tango címen világhírűvé vált szerzeményét.

Felemelő élmény volt a klasszikus latin szövegű mise tételeit a tangó és a klasszikus zene összhangjában hallgatni, amelyet zenekar, csodásan hangzó kórus, szólóének, zongora és – a klasszikus zenei hangszerelésben szokatlan – harmonika szólaltatott meg. Az előadók dicsérete távirati rövidséggel szerepelhet e helyen, de véssük emlékezetünkbe őket: Nemzeti Énekkar, Anima Musicae Kamarazenekar, Busa Gabriella ének, Bizják Dóra zongora, Kéméndi Tamás harmonika, Somos Csaba karnagy.

Csoda-e, ha majdhogynem cukrászdában éreztük magunkat e tánczenei hangulatot árasztó, Isten dicsőségére komponált muzsika hallatán?

Mivel országszerte elhangzik, több helységet érintve, biztatom KÉSZ-tagtársaimat, hallgassák meg, ha elér hozzájuk: az élmény páratlan!

Fotó: Szerafin Zoltán