Méztelen percek

Vannak napok, amikor úgy peregnek a percek,
hogy még a mézet sem érzed elég édesnek.
Van, akinek él rózsás reménye,
és van, akinek csak tüske jut szívébe.
Ne hazudj magadnak! Ne remélj több színt a jövőbe!
Sorra vizsgálhatod teleszkóppal az összes színű, látható világot,
de a bolygóknak csak a kérgét láthatod.
Ha eljön az ideje, hogy végső útra keljek,
oda csak magányosan mehetek.
Magammal semmit se vihetek, csak az emlékeket,
s e világi színeket, csak azok jöhetnek.
Ha odafönt leszek is, lesz olyan, amit sohasem feledek,
s talán lesz kinek onnan is segíthetek.

Ahol...

Ahol a fájdalom,
ott dobog a szívem
– folyton érzem.
Ahol a bizalom,
ott túl hiszékeny a szívem
– néha tudom.
Ahol a hit,
ott helyén van a szívem
– folyton reménykedem.
Ahol a csoda,
ott velem van a Jóisten,
– egyszer talán kiérdemlem.

Felhő

Felhő szárnyán szárnyra kelnék,
szállnék-szállnék csendesen,
nem lenne ott senki sem.
Nem lenne velem,
csak a te imád és lelked,
mely velem szárnyra kelne,
egy azonos dalra járna, táncra lépne,
nem lenne már fájdalom,
nem lenne több sértő szó,
s nem érne el vesztés és bú,
felhő szárnyán, lepke módján,
szállnék-szállnék csendesen,
míg a lelkem megpihen.

Még él

Míg gyertyalángod olykor pislogva bár, de ég,
ha fúj a szél,
a kanócot minél régebb óta égeted,
fojtó füstje annál nagyobb lehet.
Ha e lángot eloltanád néha,
vagy olykor a gyertyát két végén is égeted, tudod,
az égést gyorsító szelet nem te gerjeszted,
ott van benned minden, mi öröktől elrendeltetett,
te csak figyeld a jelet, amit küldenek, a küldetésedet.
Ne hidd el, ha olykor úgy hiszed is, hogy gyertyád hiába égett!
Isten szól: Még élek bennetek!

Cs. Papp Ildikó költészetét itt mutatjuk be