(Végtelen típusú találkozások)

Égből ereszkedett sziporka szemek,
Napra gyönyörült Élet a Sugárban. 
Lelkek, fenn mind a Mennyországban,
Nem tudom, ott hogyan ismerlek meg?

Ha jelet adsz, biztosan visszarezgek,
Keress meg csupasz lelkek halmazában!
Ott, ahol örök tél és örök nyár van,
S mégis úgy ölelik egymást a lelkek.

Mennyországban vannak mind a lelkek,
S a Földiek is egyszer majd útra kelnek. 
Hogy lesznek ott találkozási pontok?

Lelkeknek árjában, végestelen végig,
Hogyan ismerhetem meg az enyéim? 
Rám lelnek tán, ha csillagzászlót bontok.

Vigyetek haza…

        (Második áldozás)

Vigyetek haza hegyeket,
Völgyeket, folyót, fákat!
Vigyetek haza köveket,
Kenyeret, s alma ágat!
Vigyetek haza kék Eget,
Napot, Holdat, virágot!
Vigyetek haza képeket,
Könyveket, dalcsírákat!

Vigyetek haza Csillagot,
Keresztet, gyertyalángot!
Vigyetek haza Igaz szót, 
Szenvedést, boldogságot!
Vigyetek haza Földmagot,
Egy sárga szalmaszálat!
Vigyetek haza gyermeket,
Kicsi vagy nagy családot!

Vigyetek haza Szenteket,
Barlangot, házat hazát!
Vigyetek haza sírkertet,
Gyöngysiratott kacagást!
Vigyetek haza Iskolát,
Gyárat, templomot, mezőt!
Vigyetek haza hallgatást,
Csendet, eget rengetőt!

Vigyetek haza Hűséget,
Bort, búzát, jó barátot!
Vigyetek haza Szerelmet,
Csent, csalfa délibábot!
Vigyetek haza bús Imát
Reményt, megtartó Hitet!
Vigyetek haza szép halált,
Feltámadást, − s Életet!

Vigyetek haza Verseket,
s mi Szívet-Lelket elér!
Vigyetek haza vágyakat,
Meg nem álmodott mesét!
Vigyetek haza engemet,
Istenáldást, ne átkot!
Vigyetek haza, ha lehet,
Versekben megtaláltok!

Mindörökkön

(József Attila emlékére)

Egyik nap majd virradóra,
Tehervonat fut Szárszóra.
Embertesttől, ha az megáll,
Öröklétbe visz a halál!