Csorba Piroska versei
Csorba Piroska■2020.12.28
Üres kosárSzeretnék jó lenni
mindennap, mint az Isten,
két kézzel adakozni,
de csak a semmit hintem.
Csupasz akol a szám, honnan
a szavak nyája kiszökött,
üres kosár az ölem,
nincsenek benne örömök.
Ugató reflektorok előtt
önmagam lágerébe zártak.
A magány szögesdrótjain belül
ujjaim imára kulcsolt gyufaszálak.
Hegedül…
Hegedül a bíborszínű alkonyat.
Édeni fénykoszorú
a túlnani domb tetején.
Virágpártás fa törzséhez támaszkodom.
Legyezi arcom könnyű suhogás.
Hajam bokrához
hajol valaki.
Ő jár itt
ebben a tavaszban,
ebben a tájban
az Ő mosolya virágzik.
Pihenő
Gyere el asztalomhoz, ismeretlen, barát,
költsünk el egyszer együtt ebédet, vacsorát!
Otthonom a tiéd is, gyere végre haza!
Itt minden olyan édes, nincs semmi mostoha.
A nevedet se mondd meg, csak add a kezedet!
Teát főzzek vagy kávét? Innál forrásvizet?
Beszélgetnél vagy inkább csöndem legyen tied?
Terítsük meg az asztalt, a ma ünnep legyen,
ősi, meghitt agapé, hol szívünk megpihen.
Világnagy asztalunknál jut hely mindenkinek,
a vén idő elolvad, rút perc el nem vihet.
Ma én főzök, holnap te, ünnep az étkezés.
Felragyog együttlétünk, távozás, érkezés.
Csorba Piroska
2020-12-27
A rovat további írásai
Katedra és költészet
A szuhakállói születésű, Miskolcon élő Csorba Piroska magyar-történelem szakos tanár több tankönyv szerzője. Falusi általános iskolák utáni munkahelye a miskolci Herman Ottó Gimnázium. Több mint negyvenöt éve publikál verseket, elbeszéléseket, regényeket, műveiből tévéfilmek készültek.
