Derűvel kell fogadni Isten akaratát

Nyíregyházán a református egyházközösség több mint háromezer gyermeket, felnőttet oktat, lát el vagy gondoz. Foglalkoztatottjainak száma a négyszáz főt is meghaladja. A tavaly nyugdíjba vonult Sipos Kund Kötöny lelkész irányítása alatti évek során a gyülekezet jóvoltából bölcsőde, iskola létesült, s templom épült Nyíregyháza- Sóstófürdőn.

Megélni s tanítani

   A hit jegyében való nevelés, tanítás módja a mai – sokak szerint démonizált – világban nem egyszerű feladat.  Maguknak az erre vállalkozott óvónőknek, tanároknak is meg kellett tanulniuk, rá kellett jönniük, miként éljék meg és közvetítsék a Biblia tanítását. A gyülekezet „Mustármag” bölcsődéjét az egyházközség építette. A hatvanszemélyes kisdedóvó vezetője Kulcsárné Fejes Anita arról számol be, milyen természetes egyszerűséggel lehet a kicsik életének részévé emelni  az imádságot ott, ahol a felvételinél egyáltalán nem szempont a család vallási elkötelezettsége. Az étkezések előtti asztali ima olyan magától értetődővé vált, hogy otthon, ha elmarad vagy éppen nem törődnek az ilyesmivel, maga a kisgyermek szól rá szüleire: Anyu, ima! „Nemrégen árnyékoló pavilonsort építettünk a bölcsőde udvarára. Mondanom sem kell, a tereprendező, talicskázó kétkezi munkások egyike a tiszteletes úr volt.”

   A Jókai Mór Református Általános Iskola területének egy részét az egyház a várostól kárpótlásként kapta. A  mellette álló épületet sikerült megvásárolni, így komoly létszámmal folyhat itt a tanítás. Erre a bővítésre szükség volt, mert Nyíregyháza egyik legnépszerűbb iskolája a Jókai. „Míg a városban olykor gond beindítani egy-egy elsős osztályt, itt tavaly már négy elsővel kellett indulni, így is 108 ide jelentkező felvételét nem tudtuk megoldani” – tájékoztat az iskolaigazgató, Sipos Kund Kötönyné. Az oktatás szerves része a bibliaóra, a református hitvallás megismertetése. „A gyermek itt is gyermek, néha felesel, olykor kisebb gazemberséget is elkövet. Ilyenkor következik az alapos, sok mindenre kiterjedő elbeszélgetés. Meggyőződésem – hangsúlyozza az igazgatónő –, hogy a Biblia alapos megismerése maga is fegyelmező erő.”

   Ezek fényében egyáltalán nem véletlen, hogy vasárnaponként a belvárosi református templom már hosszú évek óta hívekkel teli. Sipos Kund Kötöny igehirdetését azért is hallgatták sokan és szívesen, mert azoknak mind megvolt az aranyfedezete. Lelkészük javaslatára el is határozta a gyülekezet, hogy Sóstófürdőn új templomot épít. A határozatot tett követte s 2001-ben Kulcsár Attila Ybl-díjas építész tervei szerint felépült az istenháza.

Kálvineum

   Sikeres pályázat eredményeként építhette fel a Kemecsei úton az ötvenszemélyes szeretetotthonát a református egyházközség, s nevezte el Kálvin János után Kálvineumnak. „Az egyház küldetései közé tartozik a megosztott fájdalom – vallja Szenténé Bosnyák Andrea intézetvezető. – Olyan idős embereket látunk el, akikről senki nem gondoskodik, elfeledkeztek róluk. Egyedülálló embereknek viszünk meleg ételt. Bizony, legtöbbször csak mi nyitunk rájuk ajtót. Házi gondozásban lévő ellátottjaink is vannak. Számukra egyedül a gondozónő jelenti a világgal való kapcsolattartást. A tiszteletes úr harcolta ki a Kálvineum létesítését. Ő mindig a mások ügyét-dolgát helyezte előtérbe: hogyan legyen szebb a városunk, kerüljön jobb körülmények közé a gyülekezet, s azon volt, miként lehet minél több emberhez eljutni.”

   A gondozók s a velük együtt tevékenykedő lelkészek a tudói, sokszor milyen megoldhatatlan helyzetben fordulnak hozzájuk segítséget kérő családok: „Édesanyánk, édesapánk súlyos beteg. Mi dolgozunk. Napközben sem felügyelni, sem ellátni nem tudjuk. Pénzünk, hogy külön gondozót fogadjunk melléje – nincsen. Mit tegyünk?!” Esetüket megvizsgálják, s a Kálvineum keretén belül legtöbbször a gondozást magukra vállalják. Így az ellátottak mellett családjaik is részesülnek az egyház segítségében. Azzal, hogy szeretteiket befogadták, az egyház mindennapjaik részesévé vált. Mi több, terapeutáik, speciális szakembereik a családtagoknak is a rendelkezésükre állnak.

Szivárvány

   A városi önkormányzattól vette át a nyíregyházi református gyülekezet az ország egyik legnagyobb befogadó képességű idősek otthonát, a négyszáz személyes sóstói Szivárvány Otthont. „Az oktatás-nevelés, az egészségügy s a szociális ellátás évszázadokon át az egyházak vállalása volt. Szerves részét képezte az egyházi életnek – szögezi le Szalkó Károly lelkész. – Amikor az önkormányzattól átvettük a Szivárványt, működését át kellett világítani. Meglepő adatokra bukkantunk. A fizetési listán 40–50 olyan név szerepelt, akik közül jó, ha 3–4 járt be az otthonba. A többieket itt soha senki sem látta.”

   Reggeli áhítat, ellátotti és dolgozói bibliaórák, nyílt lelki énekek tanulása is lehetőséget kínál a hitéletre, esetenként annak megújítására. „A most hetvenes, nyolcvanas, kilencvenes éveikben járó emberek annak idején az iskolában  kántortanító elébe jártak, s imádsággal kezdték a napot. Később hitéletük a gyülekezetben folytatódott, tettek a perselybe, támogatták az egyházat. Aztán így vagy úgy magukra maradtak. Méltó kötelességünk gondoskodni róluk. Itt mi ismét az életük részévé emeljük a hitéletet.”

   Az intézményen belül irodalmi kávéház, történelemi klub működik, s a hagyományőrző foglalkozás, a kézműves  kör és az Orgona Kertbarátok Köre is népszerű a lakók között. Népművészeti szobát rendeztek be az ellátottak adományaiból egy szövőszékkel, ahol futószőnyegeket készítenek. Szalkó  Károly segédlelkészként került a nyíregyházi gyülekezethez. A szolgálat ellátásához – állapítja meg – jó példát mutatott Sipos Kund Kötöny. Csodálta, hogy napi négy temetést követően esténként bibliaórákat tartott, miközben a nap folyamán tucatnyian keresték kisebb-nagyobb ügyekkel az egyházmegyéből s a gyülekezetből, és másnap ismét talpon volt. Lendületét évtizedekig megőrizte, s rendíthetetlen küldetéstudattal teljesítette a szolgálatot.

Férfiúnak és asszonynak

   A tavaly decemberben nyugalomba vonult Sipos Kund Kötöny tiszteletes hétközi és ünnepnapjai temetési szolgálattal, az egyházközséghez tartozó intézmények – bölcsőde, iskola, idősek otthona – végiglátogatásával, hivatali ügyek intézésével, hétvégeken istentiszteletek tartásával, esketésekkel teltek.

   „A Jóistentől kértem s fogadtam el, mit kell megtennem, s mit nem. Építettünk templomot, iskolát, bölcsődét. A várostól átvett idősek otthonán felül minden nap ezerötszáz embernek viszünk ki meleg ételt” – sorolja munkálkodásának eredményeit. Közben arra gondol, miket tehetett volna még meg ezeken felül, mit kérhet majd számon tőle a Jóisten. Mindazért, ami nagyszerű dolog történt ott, Nyíregyházán, egyedül Istené a dicsőség – Soli Deo Gloria.

   Sipos Kund Kötönyt édesapja élete, sorsa is erősítette. Dr. Sipos István teológus professzor, a keleti nyelvek doktorának mind az öt fia református lelkész lett. „Édesapám 12 évig udvarolt édesanyámnak, közben megjárta Amerikát. A Princetoni Egyetemen diplomázott. Hazajött, elvette édesanyámat,  s hatvan éven át éltek boldog házasságban. Példájuk számunkra követendő.” Értelmezése szerint bibliai életet éltek. „A Biblia Istene férfiúnak és asszonynak teremtette az embert. Nem egyneműt az egyneműnek.”

   Az évtizedek alatt számtalan családi problémával, családalapítási gonddal találkozott. Majd minden esetben arra jutott, hogy az emberek minden másra figyelnek, csak az Istenre nem. „Nem a Jóistentől kérik el életük párját. Egy példa: nemrégiben beállít egy fiatal pár, hogy adjam össze őket, mert ők »marhára« szeretik egymást. Kérdem, mióta? Egyhetes az ismeretség – de már túl vagyunk mindenen – válaszolták. No, akkor egy év múlva ismét várlak benneteket, ha tart még a szerelem!”

   A családi hagyomány folytatódik Siposéknál. A nyíregyházi tiszteletes két leánya s egy fia közül az utóbbi – némi TTK-s kitérőt követően – szintén a lelkészi hivatást választotta.

Isten akaratát – derűvel

   Verba movent, exempla trahunt – A szó megindít, a példa vonz. Sipos Kund Kötöny kitartó lelkészi munkálkodásának édesapja sorspéldája is erőt adott, aki túlélte az 56-os megpróbáltatásokat, s még 75 éves korában is aktív lelkipásztor volt. A forradalmat követő megtorlás szétszakította a lelkészcsaládot. Édesapját letartóztatták. A kamasz Kund Kötöny Balatonfőkajárra került egy árvaházba, ahol másfél évet töltött. Apját azok vádolták be, akiket Nyíregyházán az októberi napokban a népharag elől mentett meg. Akiket fel akartak húzni egy fára, s ő vétette le róluk a kötelet. Zárkájában mindennap megverték. Mikor nem tudott már felkelni, gumibottal a talpát ütötték. Később – rossz állapotát látva –  „Megdöglött a pap” kiáltással félmeztelenül kilökték az utcára. Pokrócot dobtak rá, mint a hullákra.

   Amikor az Egyesült Államok nagykövetsége tudomást szerzett megpróbáltatásairól, egy Mercedest küldött  Nyíregyházára a családért.

   Dr. Sipos István teológust a Princetoni Egyetem hívta meg tanárának.

   – „Nem mehetek. Lehet, hogy odakint könnyű, de nekem itt kell magyarnak lennem. Ti szálljatok be!” – mondta gyermekeinek. A gyermekek a maradás mellett döntöttek. „Ha kimegyünk, lehet, hogy gazdagabbak lettünk volna, de nem boldogabbak” – ez Sipos Kund Kötöny meggyőződése.

   Hetvenedik évét betöltve arról beszél, még milyen tervei voltak. „Református gimnázium és egy óvoda szervezésébe fogtam. De Dávidnak is azt mondta a Jóisten, mikor a templom építésébe fogott: Nem te fogod felépíteni, hanem a fiad. Derűvel kell fogadni Isten akaratát.”

   Aki ötven éven át minden vasárnap felment a szószékre s hirdette az igét, az nem válhat meg egyik percről a másikra a hivatásától. Hívják is lelkész kollégái legációba, helyettesítésekre. „Ha mind elvállalnám, állandóan úton lennék, több feladatom lenne, mint Nyíregyházán volt. Van még mit tenni. Hogy ne tegyem, az azért elképzelhetetlen.”

Naskay Szilárd