Elődök talpnyomain lépdelve

Sopron irodalmi hagyományainak őse a Gugelweit János jegyző által megörökített Soproni virágének, amit a 16−17. században követett igényes folytatás. A német és latin nyelvű korai írások szerzői között pap, jegyző, polgármester is található. A későbbi korok magyar nyelven alkotó költői-írói közül sokakat diákévei fűzték a városhoz, mint például Batsányi Jánost, Kis Jánost, Berzsenyi Dánielt, Vajda Pétert, Eötvös Károlyt, Rákosi Jenőt, Kónya Lajost. Frankenburg Adolf jelentős irodalmi és művészeti kört alapított. Petőfi Sándor és Gyóni Géza is járta a város macskaköves utcáit. Sopron íróinak tehetsége a 20. században megmutatkozott: Mészáros Sándor, Berecz Dezső, Becht Rezső, Molnár József, Sarkady Sándor, Kerék Imre, Dalos Margit, Herbszt Zoltán és a Kossuth-díjas Rakovszky Zsuzsa országos ismertséget értek el. Sorolhatnánk még sokakat, s akit részletesebben érdekel a soproni irodalom története, az Kovács József László irodalomtörténész A soproni Parnasszus című tanulmánykötetéből tájékozódhat bővebben.

Örvendetes tény, hogy a Soproni Fiatalok Művészeti Kollégiuma példáját követő, bár nem ugyaneggyé szerveződött diákok ma is ügyesen forgatják a tollat. A hűség városa mindig szívéhez emelte művészeit. A jelenleg a városban élők közül az 1976-os születésű, harminc éve a közigazgatásban dolgozó költő, Both Balázs vívta ki magának verseivel az országos figyelmet. Rangos folyóiratokban publikál, több alkalommal szerepelt a Kárpát-medence legnagyobb költészet napi rendezvényén, a Versmaratonon, művei külföldi fórumra is eljutottak; munkásságát 2017-ben Bella István-díjjal, 2023-ban pedig Sopronért Emlékéremmel ismerték el. 

Első verseskötete éppen húsz esztendeje jelent meg, Árnyéktalan pillanat címmel.

A legutóbbi, az ötödik pedig az Üres ég alatt, 2022-ben. Természetesen az alkotóművésznek is legfontosabb a szerető család: fia a Corvinus Egyetemen tanul, lánya pedig a győri Richter János Zeneművészeti Szakgimnáziumban. 

Both Balázs már felnőttként, tizenöt esztendeje keresztelkedett meg. Vallomása szerint: „Ahogy Gyökössy Endre írta, »minden felnőttkori hit mögött egy-egy elporladt anyai vagy nagyanyai szív található«. Anyai nagyszüleim mélyen vallásosak voltak, a hit, az Isten keresése gyerekkoromtól elkísért. A naponta megélt kegyelmek és próbatételek erősítenek, az ima és a szentségek fontosságát igyekszem egyre tudatosabban megélni.” E gondolatok egy több mint négy évtizede közölt négysorosom befejező sorait hozták felszínre bennem: „A kalandor sorsa besározódik, / a megtértek újra boldogok.” Remélem, hogy az elődök talpnyomain lépdelve, ám saját hangon szólaló költő Both Balázs boldogságát lírai termése örökké biztosítani fogja. 

Both Balázs verseit itt olvashatják.