Embermentők egy rendhagyó könyvben

Koltay Gábortól már megszoktuk, hogy nemcsak filmeket rendez, szabadtéri színpadokat irányít, hanem könyveket is ír. Legutóbb egy égetően fontos, és a mai napig nem kellően kibeszélt témáról, a magyarországi holokauszt alatti, zsidó honfitársainkat mentő keresztény emberekről, Pantol Márton pápai kamarásról, plébánosról, hittanárról és cserkészparancsnokról, valamint a hazai zsidóságért tevékenyen harcoló Koszorús Ferenc ezredesről született – utóbbiról Czető Bernáth László dramaturg-íróval közös – kötete. Mégpedig rendhagyó módon úgy, hogy a róluk szóló két film forgatókönyve adja a kiadvány gerincét, kiegészülve visszaemlékezésekkel.

A két külön történetet taglaló, ennélfogva két részre osztható könyv első felében Pantol Márton – akiről a könyvből kiderül, hogy Koltay Gábor anyai nagybátyja –  személyiségének bemutatásán keresztül hozza közelebb a vészkorszak közepette is embernek megmaradó keresztény férfi történetét a mai generációknak, akik már csak hallomásból és történelemkönyvekből ismerhetik a XX. század szörnyűségeit. A Te vagy a béke – Márton és Ágnes című dokumentumfilm forgatókönyvét tartalmazó részben Koltay Gábor édesanyja is megszólal a kötetben bátyja embermentő tevékenységéről, amiből kivehető, hogy a testvérpár sokszor egymással együttműködve, nem kis bátorságról tanúbizonyságot téve segített az üldözötteknek. Rosenwasser Emánuel kántorral például Pantol Márton kifejezetten jóban volt már korábban is, hiszen családjaik szomszédok voltak a Szent Domonkos utca (ma Cházár András utca) 17. szám alatti házban, ráadásul annak megépítése óta. A két egyházfi kölcsönösen nagyra tartotta egymást, ahogy a hitüket is. A német megszállás (1944. március 19.) után, amikor már egyre szorongattatottabb helyzetben voltak, Rosenwasser kántorék megbeszélték katolikus szomszédjaikkal, hogy a család értékeit átmenekítik hozzájuk. Így is lett, és a hideg idő beálltával Pantolék gondoskodtak arról is, hogy a csillagos házba utánuk vigyék a meleg ruházatukat, amiben segítségükre volt egy humánus házmester, aki a nyilas razziákra is felhívta az embermentők figyelmét. A kántor és kislánya megmenekült a legrosszabbtól, a felesége, Erzsike azonban nem kerülte el sorsát, a holokauszt során nyoma veszett, semmi közelebbit nem tudnak róla ma sem, biztosra vehető, hogy meghalt. 

Ugyanígy ismertette Koltay Gábor édesanyja a kötetben Strasser Dezső ügyvéd tragédiáját, aki még az utolsó pillanatokban egy ügyes húzással, krimibe illő jelenet során adta át Koltay Gábor anyukájának a megtakarított pénzét a nyílt utcán egy újságkötegbe csomagolva, gondosan ügyelve arra, hogy senki ne láthassa meg őket. A jogász feleségét a Kuruclesi úton lévő Miasszonyunk zárdában bújtatták el mint takarítónőt, ám a fiukat végül nem adták be az eredetileg tervezett Manrézába, hanem édesapjával együtt egy svábhegyi villában húzták meg magukat. Nem jártak azonban szerencsével, mert a nyilasok rájöttek, hogy itt számos zsidó menekültet rejtegetnek a falak, és egy alkalommal, a német kitörés előtti utolsó este géppisztollyal lőtték halomra az ott összezsúfolódott embereket. Az ügyvéd csodával határos módon megúszta egy karcolás nélkül, a fia azonban bokalövést kapott. Az apa minden erejét összegyűjtve vitte le egy talicskában a fiát a Svábhegyről az Irgalmasok kórházába, ahol néhány napi küzdelem után viszont már nem tudták az életét megmenteni. A házaspár a háború után ugyan újra egymásra talált, de gyermekeik már nem születtek. Az is előfordult – tudható meg a könyvből –, hogy két üldözött sorsa összefonódott: Kósa János tanár a Madách Gimnáziumból – itt tanított Pantol Márton is – és Rosta János akkori diák, későbbi orvos egyaránt a VII. kerületi Hernád utca egyik üres lakásában vészelték át a legzordabb időket. A pedagógus eredetileg feleségével együtt húzódott ide, Koltay Gábor nagymamája főzött rájuk, az ételt pedig anyukája két-három naponta vitte át nekik. Nem sokáig bírták azonban a bezártságot, és egy alkalommal, amikor Kósa János elhagyta a lakást, mire visszaért, nem találta otthon a feleségét, akit aztán egész további életében nélkülöznie kellett, ugyanis nyoma veszett. A szerző véleménye szerint bekerülhetett egy razziába, ahonnan soha nem érkezett haza. Rosta János az ő helyére került Kósa János mellé a Hernád utcai lakásba, de addigra már megjárta a poklok poklát: egy Pozsonyi úti csillagos házból vitték el, elválasztva szüleitől és egyik nagymamájától. Sopronig vonattal szállították a halálra szántakat, ahonnan Fertőrákos irányába meneteltek, állandó életveszélyben. Egy óvatlan pillanatban aztán kiugrott a sorból – előtte még gondosan elhagyta a táskáját, hogy könnyebben tudjon futni – és a magas hóban a szántóföld felé vette az irányt. Utána is lőttek, ő eljátszotta, hogy eltalálták, és az volt a szerencséje, hogy sem a német katonák, sem a nyilasok nem ellenőrizték, hogy valóban eltalálták-e. Sopronban Pantol Mártonra hivatkozva a ferences rend plébániáján kapott menedéket és hamis igazolványt, amivel visszatérhetett a fővárosba, ahol azonnal Koltay Gábor anyukájáékhoz – Pantol Márton testvéréhez – tért be, akik átsurrantak vele a Hernád utcába. Itt élte túl az üldöztetést, és az oroszok bevonulása után első útja a jótevőihez vezetett.

A katonai embermentésre ad példát a kötetben szereplő Koszorús Ferenc, aki A puccs – tankokkal az életért címet viselő tervezett játékfilm-forgatókönyv főszereplője. A kötet idézi Tom Lantos, a budapesti deportálást túlélő kaliforniai képviselő 1994. május 26-án a washingtoni képviselőházban mondott beszédének egy részletét, miszerint „Koszorús ezredes páratlan fellépése az egyetlen olyan eset, amikor egy tengelyhatalom katonai erőt alkalmazott azért, hogy zsidók deportálását akadályozza meg. A rendkívüli bátorságra valló, a gyorsan változó helyzetben nagy kockázatvállalás mellett megtett erőfeszítései három és fél hónappal késleltették a nácik végül is bekövetkezett budapesti hatalomátvételét. Ez az időhézag több ezer zsidó számára nyújtott lehetőséget arra, hogy menedéket keressen Budapesten, megóvva őket a biztos kivégzéstől. Ma több ezer család él egy ember hősies fellépésének köszönhetően, aki nagyon bizonytalan és vészterhes időkben állt ki a meggyőződése mellett. Túlságosan is gyakori, hogy a nácik ellen küzdők erőfeszítéseit nem ismerték el. Büszke vagyok rá, hogy a tiszteletemet fejezhetem ki a hazafi, emberbarát és hős Koszorús ezredes előtt.” Ezt a magyar származású amerikai politikus annak kapcsán mondta, hogy Koszorús Ferenc 1944. július 5-6-án megakadályozta az úgynevezett csendőrpuccsot, amely Horthy Miklós megbuktatását célozta, mivel az 1944. június 26-i koronatanácson a kormányzó felvetette a deportálások megszüntetésének szükségességét. Ezt akkor még Sztójay Döme miniszterelnök és Jaross Andor belügyminiszter megakadályozta, és hogy Horthy Miklós továbbra se akadékoskodjon, Baky László, a Belügyminisztérium államtitkára azt tervezte, hogy a vidékről Budapestre rendelt csendőrök megfélemlítő hatására a kormányzó kénytelen lesz engedélyezni a budapesti zsidó származású magyar állampolgárok deportálását. Ezt a szándékot húzta keresztül Koszorús Ferenc – akinek mellszobra megtekinthető a budai Vár esztergomi rondelláján –, s ezzel alighanem kulcsszerepet játszott a budapesti zsidóság jelentős részének megmentésében.

Koltay Gábor méltán állít emléket a könyvben a két embermentőnek, ahogy a pap nagybátyjáról, Pantol Mártonról és testvéréről, az egyházi iskolák államosítása után kirúgott tanárnő édesanyjáról, Pantol Ágnesről is jogosan készített dokumentumfilmet, illetve remélhetőleg elkészül nemsokára az a játékfilm is, ami Koszorús Ferenc hőstettéről szól, és amelynek forgatókönyvét ebben a Gondolat Kiadó által megjelentetett kötetben teszik közzé. Ahogy Koltay Gábor fogalmaz: „(…) azt sem szabad elfelejteni, hogy a magyarság jobbik fele, felismerve az ép ésszel nehezen felfogható tragédiát, igyekezett honfitársainak segíteni. Ezért tartjuk fontosnak bemutatni azt a krimibe illő 1944. június végi, július eleji eseménysort, amelyben Horthy Miklós kormányzó kezdeményezésére, tudtával és beleegyezésével Koszorús Ferenc ezredes tisztjeivel és katonáival megakadályozta 250 ezer (egyes történészek szerint 300 ezer) budapesti zsidó deportálását, sőt a rendkívül bátor cselekedet egyben a kormányzó puccsszerű eltávolításával kapcsolatos politikai szándékoknak is véget vetett. Ez a végső kétségbeeséssel párosuló hősies tett felmutatandó példa az utókor számára, amely bizonyítja, hogy a leglehetetlenebbnek tűnő körülmények között is volt esély az agresszív akarattal és túlerővel szembeni ellenállásra. Koszorús Ferenc tettét zsidó honfitársaink és a nemzetközi zsidóság vezetői is elismerik, számon tartják.” Az olvasóban pedig, miután megismerte a kötet főszereplőit, az ötlik fel, hogy milyen jó, hogy „a bajban ismerszik meg a barát” alapon léteztek olyan emberek a történelem vérzivataros éveiben is, akik akár életük kockáztatásával is segítettek az üldözötteken. Az ő emléküket ápolni a jelenkor és a jövő generációinak kötelessége és feladata, amihez Koltay Gábor legújabb könyve, filmjei és egész életműve is jelentős mértékben hozzájárul. 

Czető Bernát László-Koltay Gábor: A puccs. Tankokkal az életért // Te vagy a béke. Márton és Ágnes. Gondolat Kiadó, Budapest, 2024.