Emlékeim

Kilencéves voltam. Hideg volt már az este, így négy évvel idősebb bátyámmal korábban feküdtünk le. Édesapám még átment nénémhez, aki a szemben lévő házban lakott, megnézni, hogy nincs-e másnap reggel szüksége valamire.

El is aludtunk, de furcsa morajlásra ébredtünk. Nem lehetett teljesen kivenni, mi okozza, de nem tudtunk álomba merülni. Még nem múlt el teljesen a januári földrengés emléke, az is így kezdődött: morajlás, aztán minden remegett, zörgött.

A morajlás erősödött, a falak remegtek. Egyszer csak géppuskasorozat hallatszott, ami igen közelinek tűnt, majd újabb géppuskasorozatot hallottunk, végig a folyosón. Édesanyám felkeltett és ránk parancsolt, hogy azonnal feküdjünk hasra a földön az ágy mellé. Ő már tudta, mit jelent ez, hiszen a háború idején nagyon nehéz időszakon ment keresztül. Nem mertünk megmozdulni, a sorozatok most már minden lakást elértek, majd nagy kiabálások idegen nyelven, és rohangálások után valaki az ajtónk elé állt, elzárva a kimenetelt. Zajjal, kiabálásokkal, valamint időnkénti lövések hangjával telt el az éjszaka.

Hajnalodott már, amikor láttuk, hogy egy idegen ruhás katona állt géppuskával az ajtónk előtt.

Édesapánk este nem tudott hazajönni, katonák zárták körül a házunkat. Mi igen nagyon féltünk, fáztunk a hidegben a földön hasalva, és nem tudtuk, hogy mi történt.

Amikor világosabb lett, újból szaladgálást, idegen nyelvű kiabálást hallottunk, aztán a kiskatona eltűnt az ajtónk elől. Végre felállhattunk. Hatalmas zaj hallatszott kívülről, mintha egy nagy autó tele rakománnyal ment volna el, a falak megint remegni kezdtek, aztán csönd lett.

Édesapánk megjött, meg volt rémülve, mert látta, hogy katona állt az ajtónk előtt, látta a szaladgálást, és látta, kik voltak.

Így kelt fel a nap. 1956. november 4. volt.

Az Üllői útról nyíló utcában laktunk, a Népliget mellett. A Népligettel szemben volt egy hatalmas katonai laktanya, oda érkeztek Cegléd felől éjjel az orosz tankok. Az egyik tankra valaki a házunk padlásáról lövéseket adott le. Ekkor állt meg több tank nekiirányítva a csöveket a lakóháznak, negyven lakással szemben.

Ez volt a kezdet, a további hetek emléke is bennem maradt, mintha tegnap lett volna.

Kocsándly Kuti Margit

2022-11-04